Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Pátkai Tivadar: Virágzol? (vers) - Bisztray Ádám: Mozdulatlanság (vers)
PÁTKAI TIVADAR VIRÁGZOL? lombosán virágosán most már végleg állsz az isten csalánverte kertjében becsapva koronád törzsed mert 'kit szabadságra ítéltek saját börtönébe téved lombosán virágosán most már végleg * hiába rád tél-özön virágzói minden délkörön isten csalánverte kertjében — husáng-időd hiába üzen becsapva koronád törzsed lombosán virágosán . . . most már végleg BISZTRAY ÁDÁM MOZDULATLANSÁG Vállad, fele hátad a földet fogja, templom, nagy udvarú házak felett a partot, hajad szálkás és ősz egérárpa, de arcod, az eső-barázdás télről-tavaszra halványabb rajz, új réteg pusztul le róla, új gyökerek, ártatlan kicsi ásók lazítják a porló vagy nyirkos agyagot. Ne kérj több jelet, úgyis elveszíted, ne akarj üzenni, őrizni tanulj magasan és befalazva, míg a két, mély keréknyom közt az ujjnyi akác érkező vastengelyek elé térdel, fűre ejti virágját, s mégis megmarad. 24
