Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért (regényrészlet)

leültünk a Szentháromság-szobor korlátjára és várakoztunk, hátha előbújik Novák tanárnő a kultúrházból.

És előbújt nemsokára. De nem rikoltozott, és nem dühöngött. Lassan, megmerevített derékkal lépegetett a téren, és hunyorgott a napsütésben. Szemei kissé vörösek voltak. Elment mellettünk, köszöntünk neki, ő nem köszönt vissza. Aztán mégis megállt, visszafordult, odajött hozzánk, rám nézett, aztán Burai J.-re, megrándult a szája, mintha mosolyogni próbálna, és csöndesen megkérdezte:

— Miért csináltátok ezt?

Nem várta meg hogy válaszoljunk, sarkon fordult, és ment az iskolába rendbe tenni Fodó tanár úrék kisbabáját. Hát ettől egy csöppet sem derültünk fel. Másra számítottunk, egészen más valamire. Kezdtem attól tartani, hogy egyszer még Novák tanárnőt is megsajnáljuk majd, amitől nagyon óvakodtam, tekintettel, hogy volt már sajnálnivalónk éppen elég, bitang rosszul alakult már ekkor az ősz, Novák tanárnő egyáltalán nem hiányzott belőle, igazán megtehetett volna annyit, hogy dühöng egy sort a csúnya művirágjai miatt, amelyeket szerencsére végérvényesen elnyelt a folyó ott a Szív mögött.

— Neki is megvan a maga baja — mondta Virág Péter. Ő talán máris sajnálta Novák tanárnőt.

— Lehet, hogy ezekután megváltozik — mondta Fenyvesi János. — A virágok meg a kisbaba.. . No meg Fodó tanár úr.

— Rossz hatással van Fodó tanár úrra — mondta a másik Fenyvesi.

— Lehet éppen fordítva is — mondta ingerülten Fenyvesi János. — Fodó tanár úr lesz őrá jó hatással.

— Fészkes fenét — mondta a másik, és már felkészült, hogy ismét összeakaszkodjon a testvérével.

— TI szórtátok a virágokat a folyóba? — kérdezte tőlem Hodonicki Oszkár.

Bólintottam.

— Jól tettétek — mondta Szivei Sanyi. — Rondák voltak azok a művirágok. Még egy öngyilkos koporsójára sem tenném őket.

— Nagyon szomorú — mondta ekkor Burai J.

— Kicsoda?

— Novák tanárnő.

— Egyáltalán nem látszott szomorúnak.

— Azért nem látszott szomorúnak, mert nagyon szomorú — zagyváit Burai J. — Odabent sírt is, látszott a szemein. Néha kedvesek lehetnénk hozzá.

— Mikor pucoltátok ki a művirágokat? — kérdezte tőlem Szivei Sanyi.

— Az éjszaka.

— Ácsi Lajos azt mondta, hogy az ember néha egy rühes kutyát is megölelne, csak hogy ne legyen egyedül — hajtogatta a magáét Burai J.

— Nem hiszem, hogy Novák tanárnő szereti az állatokat — mondta Virág Péter. — O a művirágot szereti.

— Rá kellene szoktatni a rendes virágokra — mondta Hodonicki Oszkár. — A rendes virágok szépek, és jó hatással lennének rá.

— Hol találsz ilyenkor rendes virágot? — förmedt rá Szivei Sanyi. — De ha akarjátok, szerezhetek Novák tanárnőnek egy kismacskát. Ölelgesse azt, ha nagyon előveszi a búbánat. A Modriék macskája nemrégen megkölykedzett.

— Ilyen későn? — kérdezte Fenyvesi János.

— Ilyen későn.

— Az őszi kismacskák mind megdöglenek — mondta Fenyvesi János.

14