Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)
lassú szállingózás után egyszerre lépnek fel: Illyés, Pap Károly, Gelléri, az irodalom hangulatváltozása szinte a bőrünkkel érezhető.” Németh László önmagának szánt szerepe: „a felduzzadt fiatal értelmiség beszervezése egy magyar elitbe.” Babits — legalábbis időlegesen — helyt ad Németh ebbéli törekvésének, hiszen a radikálisabb tendenciák előretörésének idején neki is szüksége van Németh Lászlóra.11 1931. május 16-a és 1932. január 16-a között Németh Lászlónak 15 írása jelenik meg a Nyugat ban, s ezeknek többségét az új írónemzedék egybefogásának céljával és hitével írt cikkek teszik ki. Németh a küldetését szeretné megosztani. Mindenekelőtt a „történelmi kötelességérzet” készteti arra az alapvetően közösségi indíttatású lépésre, hogy maga kezdjen hozzá — mintegy példát is teremtve — a nemzedéki feladatok elvégzéséhez. Nyugat-beli cikksorozatának célja — miként ezt egy Szabó Lőrinchez írt levelében 1931 nyarán megfogalmazza — nem annyira a külön világok érzékeltetése, hanem „a korral szemben elfoglalt álláspont”, „az új irodalmi atmoszféra” megragadása és érzékeltetése.12 Németh László ekkor úgy látja, hogy az új nemzedék fő jellegzetessége éppen abban van, hogy „műveikben váratlanul egy ízlés sugallatát követik.”13 A Pap Károlyt bemutató cikkben pedig egyenesen azt állítja, hogy az új nemzedék legjobb törekvései „nemcsak egyidejűek, de magasabb szempontból egyszelleműek is.”14 Hamarosan azonban csalódnia kell ebben az „egyszelleműség”-ben. A nemzedéksorozat — egyelőre —visszhangtalan, s arra is rá kell döbbennie, hogy ezek az írók „ha egyben másban hasonlítottak, ez tudtuk és kívánságuk ellen történt.”15 Babits tűrőképessége egyébként is csökken, kapcsolatuk — különösen az Oidipusz-fordítás kritikája után — hűvösebbre vált. 1931 nyarán, a nagy gazdasági válság közepén, a Bethlenkormány bukásának idején az új helyzetben különben is számos olyan kérdés merül fel, melynek megválaszolásához a Nyugat közege nem alkalmas.16 A legkomolyabb mozgatóerő, mely a Nyugattal való szakításra ösztönzi s amely egyszersmind a fő oka is az ezzel kapcsolatos részmozzanatoknak: Németh László szereptudata. A Tamási Áronról írt portréban igen pontosan megfogalmazza az igazi tehetség kritériumait. „Én tehetség alatt a szellemnek azt a képességét értem — írja —, mellyel kora kultúrájában alkotó szerepet tud betölteni . . . tájékozódnia kell az időtlen eszmék közt s kora kultúrájában; éles szeme, biztos ösztöne legyen ahhoz, hol kínálkozik új, alkotó és nekivaló szerep, amelyet végigjátszva ereje megsokszorozódhat. . ,”17 íme: előttünk áll a Tanú programja! A virtuálisnak megmaradt új nemzedék programja így alakul át 1931 kora őszén egy szintén virtuálisnak tűnő, ámde mégis valósággá váló Tanú-programmá. Németh László 1931-es Nyugat-beli szereplésének egyik utolsó írása — az Új enciklopédia — Lackó Miklóst idézve — „már külön útra térő ideológiai aktivizálódása jelének tekinthető: a cikk a Tanú hangján íródott.”18 Németh László itt — Ortegára tekintve, de önmagát is jellemezve — a cselekvő értelmiségi legfőbb ismérveként emeli ki, hogy az „nem olthatja el magában a teljesség szomját s nem nyomhatja el az egész iránti felelősség érzetét.”19 Tájékozódás, alkotószerep, a teljesség szomja — együtt a Tanú oka, célja s programja is. A Nyugattal való szakítás motívumait inkább már csak színezik, mintsem meghatározzák azok a támadások, amelyek 1931 őszén és 1932 tavaszán érik Németh Lászlót. Az £/ó'őrsben Féja Géza — teljességgel félreértve és félrehangolva Németh Klasszicizmus? című Nyugat-beli cikkének lényegét — azzal vádolja meg, hogy Babits ’orthodox elveit’, „klikk-esztétikát” képvisel olyan időben, amikor a „kavargó vulkánok” idejét éljük.20 Hevesi András támadása a Nyugatban ennél fájdalmasabban érinti Németh Lászlót,21 hiszen e cikk megjelenése egyszersmind Babitsnak a tagadó állásfoglalását is jelenti Németh új esztétikájával szemben. Hevesi szerint a Németh által kifejtett 66