Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - MŰHELY - 50 éve jelent meg a Tanú első száma - Monostori Imre: „Nem volt, aki helyettem megcsinálja” (A Tanú születése és első visszhangjai)

„remekmű-esztétika”-elv éppen a nemzedéki tömörülés lehetősége ellen szól, az ilyesféle mozgalom egyébként is a romantika képződménye.22

Németh László utolsó írása a Nyugatban — micsoda játéka a sorsnak — éppen az íróvá avatnak című, a huszonöt éves Nyugat ünnepén elmondott beszéde, 1932. január 16-án jelenik meg, s alig másfél hónap múlva a „nemzedékvezetők” (Illyés, Erdélyi, Gelléri, Szabó Lőrinc, Kodolányi) Németh László lakásán egy új nemzedéki folyóirat tervét kezdik tárgyalni. Ez az epizodikus jelenet korántsem epizód értékű: magában foglalja Némethnek azt a lényéből fakadó szándékát, hogy a társakkal közösen teremtsenek valami újat, valami mást. Németh László Tanú-korszakának elejéről Lackó Miklós joggal állapítja meg, hogy „A Tanú megindulása még a kiválás és nem a tömörülés gesztusa volt.”23, árnyaltabbá tehetjük viszont az összképet azzal, hogyha a tömörülés mozzanatát, az erre való szinte nyomasztó hajlandóságot sem zárjuk ki a vizsgálódás köréből. Németh ekkori pályaszakaszának ugyanis ez a mozzanat is lényeges tényezője. Az Ember és szerepben írja, hogy küldetéstudatát egy falanx közepébe állva kívánta megosztani nemzedéktársaival, s paradox módon ugyanez a törekvés viszi be a Nyugathoz is 1931-ben. Miután otthagyja a Nyugatot, úgyszintén a szövetségkeresés jegyében ül le a lapalapításról tárgyalni, s még a Tanú megjelenésének küszöbén is arról ír Gulyás Pálnak, hogy jó volna fiatal munkatársakat találnia: „Talán lehetne az enyémmel kapcsolatban egy tudományos gyűjteményt kiadni; az egyetemről most kikerült fiúknak szívesen adnék át ötleteket, témákat, csakhogy az egészet fejlődni lássam ...” Sőt még hozzáteszi: „Valami kulturális összeműködésre is gondolok a szomszéd államok íróival . . ,24 Arról, hogy itt nem periférikus jelentőségű felvillanásról, ötletről, hanem komolyan gondolt tervről van szó, a Gulyás Pálhoz írt levelek közül jó néhány tanúskodik. Már az első Tanú-szám megjelenése után fejti ki például, hogy semmi akadályát nem látja egy, a Tanúval párhuzamos, fiatal szakemberek által szerkesztett, a Tanú „enciklopedista programját” megvalósító új folyóirat megalapításának.25 Néhány héttel később még merészebb tervvel lepi meg Gulyást: tudományos társaságot óhajt alapítani, melynek célja — a Magyarország felfedezése sorozat első ötlete — „Magyarország tájainak alapos megismerése”, s amely „egyszerre szervezné és decentralizálhatná a mozgalmat.”26

A Tanú szigete tehát nem jelent elszigetelődést, sem a kor nagy problémáitól, sem a szóba jöhető szövetségesektől. Más kérdés az, hogy sem a nemzedéktársak, sem a „húszévesek” nem vállalják a szövetséget, melynek a még évek múlva is fel-felbukkanó tételezése Németh részéről egy idő után már kétségkívül illúziókkal terhes.

Egyfelől tehát a heroikus egyéni vállalkozás, melyet legfőképpen az motivál, hogy nemzedéke nem ér föl az ő hitéig, így hát maga áll a világ elé: „íme az új nemzedék”27, másfelől továbbra is a bajtársak falanxa utáni sóvárgás: ez az a kettősség és ellentmondás, amely Németh László egész Tanú-korszakán végigvonul. Egy embernek két szerepet kell betöltenie. Méghozzá két egymásnak ellentmondó szerepet. Az egyik szerep — miként ezt a Tanú-években pontosan körülírja — a magányba húzódó „elkiáltóé”, a másik „a mozgalmi emberé, aki száz kart szeretne, hogy száz más karba ölthesse .. .”28 Németh László az ellentmondás mindkét oldalát morális kérdésnek tekinti, ennélfogva a Tanú írása, szerkesztése, terjesztése stb. millió gondja mellett e morális kérdés nyomasztó súlyát is vállalnia kell.

MEGSZÜLETIK A TANÚ

1932 május elején Németh László még azt panaszolja Juhász Gézának, hogy kár volt a Napkelettel (!) szakítania,29 egy hónappal később viszont eltökélten jelenti be Gulyás Pálnak a Tanú tervét és saját jövendő sorsát a Boda Zoltán útjával azonosítja.30 A két

67