Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Kiss Tamás: Szerelem, A vendég (versek)

KISS TAMÁS

SZERELEM

„Útitársaim azon gyönyörködtek, hogy én gyönyörködöm ..

Petőfi: Úti levelek

Harmadnapja döcög a töltés száraz rögein a postakocsi. Lenn a Tisza, akár a csikó rohan a rónán, szilajon, kedve szerint.

Benn a botárban héhány utas düllöngél álmatagon: egy lengyel tiszt, szász kalmár, pesti borkereskedő, meg a tót pap, mellette szép húga. Csak az az égő tekintetű magyar poéta áll nyugtalanul, pitymallat óta. Le is ugrik a lelkemadta, hogy a hídon, Fürednél széjjeltekintsen, lássa a pusztai tengert egy óranegyeddel előbb. Örökké azt szomjazza ő, azt a pillanatot, mikor a róna kitárja tulajdon teste fenséges titkát, érintetlen gyönyörét. . .

S lám, jön a puszta, közelít a nagyszerű látvány.

Ő a jó hír hozója, a herold, s kibeszéli a titkot: — ébredjetek ti kedves útitársak, itt a dicső látvány: a szerelem és a szabadság! Harret unser ein herrlicher Anblick! —

Erre a lengyel tiszt, a szász kalmár, a pesti borász kitörli szeméből az álmot, elbámul, csodálja a szerelmes elragadott ifjút. A tisztelendő kitekint az ablak négyszögén, nagyot ásít.

Öt szempár siklik a Puszta remegő síkján át, s jaj, nem látja egyik se a dicsőt. Csak a semmit.

A VENDÉG

Rába Györgynek

Megszemlélném a bútorokat, a körülvevő tárgyak rejtelmeit, hogy mindegyikük mit helyettesít, az üveget például, ami még kristály-mélyi homállyal telített, de szűz éleit, ön-idejét nem mutatta meg, a kövek megszakítatlan űr-sötétjét. Kilesném, amikor elkezdenek mesélni, már-már énekelni, tekintetünknek kezdik visszaadni létmögötti létük, lényük örömét: ahogy felszólal bennük a szótalan tenyészet.

Bezörgethetnék, ajtód döndülne, fújhatnék kürtöt, éleset, csak azt nem kívánnám, hogy alattad váratlanul reccsenjen meg a szék, vagy szeszélyes padlód a talpad alatt hirtelen felciripeljen.

Kilincsrázásra sem vetemednék. Kopogtatnék csak egyszerűen.

Kettőt. Nehogy széltámadatnak véld. Elég lenne egy szívdobbanás belülről.

32