Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
gombját gombolja. Kicsikét zavarban van, karjait tárogatja, majd, most már kényelmesen sétálva indul előttük a foghíjas tengeritáblán . .. A szomorkás jókedv lemaradozva kíséri őket. .. Legyen úgy, mint régen volt, Süvegelje meg a magyart, Legyen úgy, mint régen volt, Mind az oláh, mind a német, mind a tót... Tolakszik elő Tomay Ábris részeg ordítozása a „Kondorosi csárda mellett" hullámzó aranyjánosi melódiája alól... A kisember „visszakapcsol”: — A képzelőerő ... az álmok . .. Gyurkám! S éppen a legalkalmasabb helyen, mert a dűlő derekán néhány magányos gyapotcserje búsul. Valóban álomszámba megy, hogy túlélték a háromszoros fagyot... Az elöl járó megmerevedik. Egymást kergetik lázas gondolatai: „Ezek már meghonosodtak ... magot hoznak... jövőre kicsiben ... azután nagyban ... s végül országosan ...” A cserjék telis-tele virággal s az ágacskák finoman ingadoznak a lágyan lendülő szélben ... Szinte kiabálja: — Látod, Gyurikám?! Nyugaton vörös színfüggönnyel fedve az ég, mely mögé a nap parázslabdája begurulni készül. Keleten fellegek sorjáznak. Egyet-egyet villámlik is. S a déli égszeglet szintén fodrosodik, mint amikor időváltozás készül... A kopasz fejű, nagy orrú kis embernek ideges a hangja, de azért rejtett ujjongás fészkel a mélyén ... — Volt itt valami gyapotagronómus — mondja elgondolkozva. — Ha jól emlékszem Baleknek, vagy micsodának hívták ... Mi van vele? Miért nincs itt?! „Az látott gyapotot Üzbegisztánban ... ez is az ő műve ... majd azzal...” — Felmondtunk neki, miniszterelnök elvtárs! — feleli kézdörzsölve Nagy Adorján igazgató. — Rongy fráter volt, kicikkezte a megyei lap is! — Segédmunkás az Akasztói Állami Gazdaságban! — egészíti ki Buckó bácsi. — Én helyeztem el! Távoli nóta rímel a távoli tényre. Vagy a várhatóra is? Szedd össze a sátorfádat, Látogasd meg az anyádat, nye, hó nye ... A gyapotrajongó liheg: — Kár volt! Felelőtlenség! Azonnal vissza kell hozni! Hiszen, láthatjátok, elvtárssak ... virágzik ... Kitárt karokkal indul a gyapotcserjék felé, melyekről fellibbennek a csoportosan ejtőző káposztalepkék, amiket virágoknak nézett... Kukoricatövekben botladozva fut utánuk, s a többiek, Nagy Adorján igazgató, Gyurka, a kitüntetett főagronómus, Fogoly elvtárs, az éppen párttitkár asztalos, Buckó bácsi, az üb-elnök,a megye,a járás, a község, a szomszédos gazdaságok meghívott képviselői, a pesti színésznő, meg a névtelen civil kocogva futnak utána. Porolva homályosul a nyomuk, s dobbantásaik alatt engedelmesen lapul a jólmunkált rózsási humusz . .. Az anyaföld, a legyőzhetetlen, aki mindenkit elbír a hátán ... 1964—82. 31
