Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
— Mit csináljak, Gyurka bátyám? Legfeljebb visszamarhatott: — Pelenkát ne rakjak alád? Már az ő apja, apósa is kitelepített volt valahol. S ha mellén díszlett is a „Kiváló Növénytermesztő” jelvény, mi mást mondhatott volna? Hétezer holdon gazdálkodott, a gyapoton kívül, annak is földre nyomta a gondja. S az erőszakolt pamutnövény tüskéje, meg a miniszteri leckéztetés akkor is az önérzetébe szurdosott, ha eredmény esetén prémiumot remélhetett érte ... — Rosszalják a helyet, a környezetet, az ellátást. Minden nap beléjük csipked valaki. Rendőrrel mégsem terelhetjük őket! — A te dolgod, öregem. Legfeljebb szakmai tanáccsal szolgálhatok! Jött a belügyes körzeti megbízott, a szervezett besúgók írásos jelentéseiért. Úgy adták át, mintha tüzet kérnének, vagy adnának, dehát nyílt titok volt ez, ha nem is merte „észrevenni” senki. Baloghoz is odasündörgött: — Mi újság, gyapotmester? — Nem tudok semmit! — Dolgoznak ezek a piszkos burzsujok? Nyílt parasztarcán a gyűlölet és a janicsári hatalom kergetőztek az eltorzító tintorok izomrángásai között. . . — Most szervezzük őket... — Tudjon róla, hogy vannak kényszermunkatáborok is! Úgy menekült már önmaga elől is, ahogy csak tudott. A kantinba: „Hankó komám, mérjél már egy deci szilvát!” Napnyugta után: „Gyere, Gulyás Mari, szépen süt a hold! Azt hallottam ugyan felőled, hogy Csudafalváról azért jöttél el, mert sok volt a gavallér, de .. . Nézd, sorol a gyapot! Kapálni kéne! Édesapámék szövetkezete széjjel- ugrott Sztálin halálhírére, meg az első Nagy lmre-i szóra, de a közös adósságokat fizetni kell... Rámegy a keresetem . .. Szorul a nyakamon a hurok . . . Gyere már, te lány, feledtesd a bajaimat!” Másnap Jakab Jóska, a cigányok elsője odasündörgött hozzá: — Mondanék én magának valamit, intéző úr! Előbb háromszor is reászólt: „Nem vagyok én intéző, Jóska bácsi, úr se”, de azután ráhagyta: — Hát mondja, hallgatom! — Menne itt a munka, csak gógyi kéne hozzá! — Micsoda? — A hangosrádió, ami a központban ki van akasztva az ákácafára, mindég a munkaversenyt sorolja. A fülünk is zúg mán tőle. Mi lenne, ha a cigányok is versenyre hívnák a grófokat? A gyapotfű meg lenne kapálva, az emberek keresnének, maga is jól járna, én is. Vajda lehetnék, botos vajda, mert ahol ennyi ember dolgozik, ott botosispán is kell, mint Bolza gróféknál ... De csúszós is vagy, te gyapotföld! — Majd intézkedek, Jóska bácsi! Bekerékpározott a központba: — A cigányok meg a kitelepítettek munkaversenyt akarnak, igazgató elvtárs. Mi a véleménye felőle? — Elvileg helyes, de kérdezze meg a párttitkárt, meg az üb-elnököt is. Szakmailag a főagronómus illetékes ... — Mi legyen, Gyurka? — Én csak szakmai tanácsokkal szolgálhatok! A gyapotot sarabolni kell. A belügy naponta érdeklődik, mert szabotázst szaglász! 20
