Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
röknek. Utoléri Medve Annát. Megszólítja. Tör néki a pirítósból. S nevetgélve együtt sétálnak tovább . . . A tepertőemberke ismét szembepipiskedik a kardpengekarcsú főagronómussal: — Folytassa, kérem! — Hétszáz hízósertés, nyolcvan sőre ... — Semmiség! — az asztrahános már ingerült. — Tudja ön mit jelent az a szó, hogy gyapotcserje?! Gyurka szorgalmas diák volt, nemcsak mulatni tanult meg Pallagpusztán, trágyajogász korában ... — A gyapotcserje, latinul Gossypium Hirsutum, a mályvafélék családjából. A legjelentősebb textilalapanyag. Hazája Elő-Ázsia, Afrika, de Amerikában is megterem ... — És persze majd itt is! Döbbent hallgatás. Felémelyedő Szabad Nép- vezércikkek rossz íze s tovább folyik a vesézés: — Persze most a kukoricájukat féltik, mi?! Látott ön egyáltalán gyapotcserjét, kérem?! Gyurka rángó arcizmokkal hallgatott s úgyszintén a többiek is, akiket a dunántúli nagygazda elfajzott fia fejének fordításával kérdezett. Az óriási termetű Pista bácsi a szája szélét rágta. Az igazgató verejtékezett. Szilviké diszkréten szellentett egyet, amit művi csuklással ellensúlyozott. S Balogh János maga sem tudta, hogyan váltogassa a lábait. A szárazvillámlás nem akart véget érni... — Ki látott önök közül természetben gyapotot? Medve Ancsi a gépkocsivezetővel eltűnt a lóistálló sarkán. Ancsi ilyen. Kurta a nap, ha csak egyszer bolondít valakit. .. Balogh János nyögvenyelősen megszólalt, holott legszívesebben a varkocsos leány után futott volna . . . — Én láttam, miniszter elvtárs! Kopogós léptek, szíves hangú kérdés: — Hol látott... elvtárs? — Üzbégisztánban, Ulug kislakban,a Leninabád szovhoszban, hadifogolykoromban... S a kurta közléshez önként társult a gondolat: „Rénszarvascsordát is láttam, Jakutiában, tevekaravánokat Baskíriában, nyílttéri mag- nitbányát, meggulagos rabokat az Uraiban... Téged is láttalak... Onnan való a típusod, te József tanítvány... Mert aGyőrffy-kollégiumból nem maradt benned semmi...” — Dolgozott is gyapottal? Ismeri a technológiáját? — Minden munkafolyamatot végigcsináltunk . . . A kisember két fejjel alacsonyabb volt, a vállához sámli kellett volna neki, így hát a karját veregette meg ... — Naggyon jó! ! ! Hogy is hívják az elvtársat? — Balogh János ... — Akkor Balogh elvtárs lesz a gyapotagronómus! Szinte elkábult a döbbenettől: — Én? Itt? De hiszen csak gimnáziumi érettségim van, meg néhány filoszfélévem, miniszter... Csend. Gyurka feléje döfött mélytűzű rác szemeivel: „Ne okoskodj!” A Melis volt-magtáros Pajója sírósan kiabált a tűzoltólajt fenekéről: „Fene zedo, a zanyátok picsája, mindég én legyek a hunyó?!” De csak olyan volt ez a csendben, ahogy a légy sír az üres mézesüveg fenekén ... — Nem baj, Balogh elvtárs! — mosolygott a törpécske alisten. — A szerénység 11
