Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)

szép dolog. Majd tanfolyamra küldjük. Az az üzbegisztáni nyár különben is felér egy Horthy-diplomával. Minden segítséget magadunk... Munkaerőt is küldünk ... — Száraz varjúkacagással: — Akár grófokat, bankárokat, tábornokokat is találhat majd közöttük . .. Tehát: Jó munkát, Balogh elvtársi — S az igazgató felé, aki sápadt-gyötör- ten roskadozott a jobb szárny jobbszárnyán. — Udvaros elvtársat rendelkezési állo­mányba helyezem, tekintettel az egészségi állapotára ... Mondta a felesége, hogy be­teg ... sósavpepszin ... A gazdaságba revizorokat küldök ... Az új igazgatót egy héten belül kinevezem ... Cézárit biccentett, és elindult a nagy fekete gépkocsi felé. A pilótája is jött, Medve Annával. Medve Ancsi nemcsak emlékeket, képeslapokat is gyűjt. ígért neki. Majd hoz, ha legközelebb erre jár ... S azután elmentek, s a bejáróúton újra összefutott nyomukban a salakos pocsolya . .. Az emlékező megrántotta a gyeplőt: „Gyerünk lovacska, gyerünk!” A légkör azonnal megváltozott a magas látogatás után. A párttagok összegyűltek a szépbajszos szentkép alatt, hogy számvetést tegyenek. A kovácsműhely előtt félnapokat vártak a traktorosok, fogatosok, hogy ekevasaikat megélesítsék, mert Kada bácsi, a főkovács, a pártirodán dicsérte az Urat. A lovak unalmukban a jászolfát rágták. S mert a brigádvezetők is parlamentesdit játszottak a vörösposztós nagy asztal körül, ezért a mezei munkások sem dolgoztak, bárhogyan is kacsintgatott rájuk a gaz, küldte őket a napfény. A tegnap végzett munka jeleit visszább lehetett tenni annyival, hogy a napi norma kikerekedjen, s mert az a Hudson itt járt, az sem bizonyos, ki méri fel. Foghat a ceruza, azért grafit a bele ... A szakemberek, megsértve gazdatudományukban, eleresztették a gyeplőt. Ha így kell, legyen! Minek ehhez a hathetes világhoz egyetem? Itt a példa reá, Balogh! Még ő parancsolgat a végén! Esze ágában sem volt. Szédelgett az újságtól, félt a felelősségtől, s az igazságérzete is háborgott. Túsz, a személyzetis is hátra volt még, a „névrokonság” miatt. Otthon is gond, beszolgáltatás, békekölcsön. Édesapjáék először nem vágtak disznót negyvenöt éves házaséletük alatt. S Ancsi is más lett: — Azt mondta Józsi bácsi, a miniszteri sofőr, hogy elhelyez Budapesten. Lakást is szerez ... Mi az neki? Az ostromnak sem engedett, s a Halásztelekről kilátogató fodrásszal levágatta szép­séges hajfonatait. Olyan lett, mint egy golyvásgalamb, aminek kitépték a sátoros farok­díszét. Csak Burnyesz, a politikus főszakácsnő mosolygott ki ebédnél az ablakon. Szeplős arcán csillogni kezdett a lecsapódó gőz verejtéke. — Nem akar még egy darab húst, Balogh elvtárs? — Nem, köszönöm . .. A majorudvaron megszólította a főagronómust. — Kölcsönözhetnél néhány szakkönyvet, Gyurka bátyám — kérlelte. — Grábnert, meg valamit, amiben a gyapot is benne van ... A szúrós szerb szemekben lobot vetett a gúny: — Mi az,talán professzor akarsz lenni? Hiszen az a nyár felért egy Horthy-diplomával! — És te mit tettél volna a helyemben? Az akaratos száj megrángott: — Mária, a feleségem majd odaadja a könyveket... Rá se ránts, kiskomám! Talán nekünk is jobb lesz, ha te, mintha más... Csakhogy nagyon mély gödör ez a talán . .. Hej, de jól megkeverte az a nagy orrú kis ember a rózsáspusztai silógödrök savanykás szagát... 12

Next

/
Thumbnails
Contents