Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Tímár Máté: Lepkevirág (elbeszélés)
Pista bácsi éppen úgy nem merte kimondani: Elvtárs; ahogy a főmezőgazdász Gyurka se... Az irodában csengett a telefon ... Tankó, az írnok belehal lózott: — Udvaros elvtársnő? Itt Tankó! Azonnal, de pardon, egy pillanatra ... — Betette az ajtót, hogy a beszélgetést ne hallhassák a tornácon. De azért a miniszter szó csak kitolakodott, olyan nyomatékkai hangsúlyozta. Odakint pedig egyre folyt a kihallgatás: — Van-e fogalmuk egyáltalán önöknek arról, hogy mi is az a szocialista mezőgazda- sági nagyüzem?! Csend honolt közel és távol, csak a Melis magtáros Pajó fia kiabált a tűzoltólajt fenekéről: — Elbújtatok már? Meddig hunyjak még? De ez is csak úgy hangzott, akár a légyzümmögés az üres mézesüveg alján ... Tankó, mint a sors angyala, sarkig tárta az irodaajtót, de amikor a kopasz fejű, nagy orrú kis ember elé ért, visszagörnyedt újságárussá: — Miniszter elvtárs, a jébéről keresik ... — Honnan? — A járási pártbizottságról! Az irodaajtó ezúttal nyitva maradt... — Halló, itt Tamburás Ágoston, az állami gazdaságok minisztere! Hogy? Kicsoda? Udvaros elvtársnő? A férje? Gyomorfekély ... sósavpepszin ... értem ... Nincsen kifogásom ellene ... Szabadság! Két percig sem tartott, de a sor elején, a jobb szárny jobbszárnyán álló igazgató mégis éveket öregedett alatta. Olyan lett szegény, a jó szakmunkás volt-vasas, mint akit kiemelnek a közegéből, s akkora terhet cipel, hogy csak a becsület nem engedi összeroskadni alatta. Apró egérke-szemei ezt kérdezték: Mi lesz? De a kopasz fejű, nagy orrú kis ember úgy ellépkedett mellette, mintha ott sem lett volna. Látszólag még a szocialista mezőgazdasági nagyüzem firtatását is elfeledte, mire a hadoszlop közepére ért... — Milyen tavasziakat vet az idén, főagronómus? — Százötven hold árpát, száz zabot már elvetettünk. Most a száz hold cukorrépa, száz takarmányrépa, száz takarmánykeverék, és a három százötven katasztrális tengeri következik. Az asztrahánprémes, nagy orrú kis ember a tarkójáig ráncolta a homlokát... — Mennyit? — Háromszázötven hold martonvásárit... Mélyrétegű humusz a földünk, miniszter ... — kínkeservesen mégis csak kierőlködte — elvtárs... Medve Anna, az építésvezető írnokleánya libegett át az udvaron, s szép varkocsa, piroshamvas arca elfeledtette azzal, aki nézte, hogy bizony túlságosan erős a lába ... A kopasz fejű, nagy orrú kis ember felcsattant s nyomatékül dobbantott hozzá ... — Másodszor kérdem: Van egyáltalán fogalmuk arról, hogy mi az a szocialista mező- gazdasági nagyüzem?! Gyurka beszédesen hallgatott. Talán az akadémián tanultak, a gyakorlaton megismert grófi „birodalmak”, vagy éppen az apósa — a jelenlegi éjjeliőr! —, mintaszerű bérgazdasága kószálhattak a fejében, míg a vérében hordozott délszláv indulattal viaskodó félelemérzet el nem űzte őket. Az asszony, két gyerek, osztályidegenség ... A nagy fekete Hudson gépkocsivezetője eszegetve jött a konyha felől. Velőspirítóst harapdált. Burnyesz, a politikus főszakácsnő mindig azzal kedveskedik az idegen sofő10
