Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - MŰHELY - Beke György: Nemzetiségi létfeltételek építése Erdélyben 1944 és 1948 között
Selyem Tamással igazgatótanítóként találkoztunk 1946 augusztusában, a Csík megyei tanítók vándorgyűlésén. A néphatalom jegyében beiktatott Udvarhely megyei főispán első intézkedése éppen az anyanyelvű oktatás elvének gyakorlati érvényesítése volt. Afőispáni rendelet 3. pontja kimondja, hogy minden községben a lakosság anyanyelvének megfelelő népiskolát kell felállítani, és a tanítást demokrata szellemben kell végezni. (1944. december 10.) Az anyanyelvű oktatás az erdélyi magyar diákok számára a demokrácia szellemében és a demokrácia erejéből kezdődött el. E sorskérdést mély őszinteséggel, építő nyíltsággal veti fel az első átfogó értékelés A magyar népoktatás helyzete címmel. (1945. január 11.) Ne feledjük: ez a cikk még a Groza-kormány megalakulása előtt jelent meg, tehát lényegében a fasizmus alatt eltorzult állapotokat tükrözi, mikor a népelnyomás különösen erőteljesen nehezedett az iskolákra, az anyanyelvű oktatásra. Mintegy replikájaként ennek a kétségbeesett panasznak, Szemlér Ferenc vezércikke 1945. szeptember 12-én, az új tanév megnyitása előtt, már egészen más helyzetben, a március 6-i fordulat után méri fel az erdélyi magyar közoktatás gyökeresen megváltozott lehetőségeit. Az írás összekapcsolja az iskolaügy rendezése terén elért eredményeket a demokráciáért vívott harccal, hiszen minden előrelépés a tanügyben küzdelmet kívánt. Emlékeztet, immár a változás hangsúlyozására, hogy a fasizmus leghevesebben az iskolákra, az anyanyelvre támadt. A fasiszta gondolkodás elképzelése szerint a közoktatás az elnyomás fegyvere. Ebből a fegyverből kell most nekünk a béke eszközét, az együtt élő népek között kialakuló testvéri élet eszközét megteremtenünk. Elsősorban azzal, hogy kiirtjuk iskoláinkból a fasiszta szellemiség, a hódító szellemiség, az elnyomó szellemiség minden maradványát. Ez a munka nem lesz könnyű. Nemcsak új tankönyvek, nemcsak új taneszközök, hanem új emberek is kellenek ide. Új tanítók, akik gyermekeinket az igazság, a megbékélés és a helyesen felismert társadalmi valóság szellemében nevelik. A Népi Egység természetesnek találta, hogy olvasóit a munkában való helytállással együtt a jogegyenlőség valóra váltására, az anyanyelvű oktatás igénylésére nevelje. Ettől kezdve a Népi Egység a kiteljesedés távlatában tárgyalja a magyar nyelvű közoktatás kérdéseit, olyankor is, mikor gáncsoskodásokról vagy reakciós hitelrontásról kell beszámolnia. A kétoldali harc nyomait találhatjuk fel itt is: a hivatali gáncs egyikmásik iskola elsorvasztásával próbálkozott, a magyar reakciósok pedig az iskolák falain belül meghonosodó demokratikus szellem ellen igyekeztek hangulatot kelteni. A lap publicisztikai anyagai azt mutatják, hogy érvelő meggyőzésre és harcos keménységre egyképpen szükség volt. Új tanév küszöbén címmel Horváth István költő ír vezércikket 1945. szeptember 18-án, amelyben létkérdésként tárgyalja az anyanyelvű iskolák ügyét: ez a legszélesebb tömegeket érdekli és érinti. Szeptember 20-án Kacsó Sándor szól ugyanerről: Alapvető szabadságjog. A tudomány hatalma előtt hajt fejet, és a legsúlyosabb emberi sérelemnek nevezi azt, ha valakitől elrabolják a lehetőségét annak, hogy tanulhasson. A tudás nemcsak vagyon, hanem felszabadító erő is. A kormány éppen ezért hosszú és alapos munkával készítette elő azt, hogy minden magyar gyermek — vegyes lakosságú vidékeken is — anyanyelvén tanulhasson. Kiérezhető Kacsó cikkéből, hogy írását főként a vegyes lakosságú vidékekre és ott is a falvakra címezi. A reakció még most is tevékenykedik, csellel vagy erőszakkal sok helyen lehetetlenné akarja tenni iskoláink szabad működését. Ne hagyjátok iskoláitokat, falusi magyar testvéreim! Népesítsétek be s aztán védjétek meg őket minden alattomos vagy erőszakos támadással szemben. Ma már mindenki maga határozza meg nemzetiségét, s törvénytelenséget követ el az az iskolaigazgató, aki a név, származás vagy vallás után ebbe vagy abba az iskolába akarja kényszeríteni gyermekeiteket. 83
