Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - MŰHELY - Beke György: Nemzetiségi létfeltételek építése Erdélyben 1944 és 1948 között
BEKE GYÖRGY NEMZETISÉGI LÉTFELTÉTELEK ÉPÍTÉSE ERDÉLYBEN 1944 ÉS 1948 KÖZÖTT Mit nevezhetünk nemzetiségi létfeltételeknek? Társadalomtudományiig hosszú fejtegetés kívánkoznék ide, de mi, érdekeltek — mai romániai magyarok — nyomban értjük a fogalmat, soroljuk is a gazdasági, társadalmi és szellemi élet síkján elért, immár alkotmányos intézkedéseket. Tehetségünk kibontakoztatása, társadalmi egyenjogúság és ezek legfőbb érvényesülései, anyanyelvű iskoláink, művelődési intézményeink jutnak eszünkbe. Az idősebbek arra is jól emlékezhetnek — emlékeznek is —, hogy mennyi harc, küzdelem, kudarc és siker kapcsolódik minden lépéshez a nemzetiségi létfeltételek építésének útján. A fiatalabb nemzedékeket sem árt emlékeztetni mindezekre, éppen azért, hogy mélyebben átérezhessék: a nemzetiségi létfeltételek valóban a közösségi élet, önmegvalósítás és megőrzés, haladás, bizakodás elengedhetetlen feltételei, melyeknek megbecsülése, megóvása a jövő méltó távlata számunkra. A korszerű nemzetiségi szellemi létfeltételek építése a második világháború végének drámai időszakában kezdődött el, lényegében a front átvonulásának másnapján. Az 1944. október 22-én indult és négy éven át megjelenő brassói magyar napilap, a Székelyföldre nyitott érdeklődésű Népi Egység hasábjain napról napra nyomon követhetjük a nemzetiségi létfeltételek építéséért folyó, minden területet átfogó, szívós munkát. Roppant arányú, néha egyenesen hősies tevékenység volt ez, amely valóban felszabadult életerőket hozott felszínre,és a székelyföldi lakosság, az egész romániai magyarság történelmi érettségét és demokratikus nemzeti felelősségérzetét bizonyította. Vasutasok mentesítése a nyelvvizsgától, az állampolgársági ügyek rendezése, magyar orvosok, törvényszéki bírók, tisztviselők bekapcsolása, a Csíki Magánjavak visszaállítása állami tartalékokból, az anyanyelv szabad használata a közigazgatásban, az oktatásban, a bíróságok előtt, a földosztással kapcsolatos panaszok kivizsgálása, állami támogatás a magyar művészeti intézményeknek, a tanszemélyzet méltányos besorolása, állami elemi iskolai hálózat kiépítése anyanyelven — ilyen kérdések szerepelnek a lap hasábjain, ezekről folytat ismételt tárgyalásokat a Romániai Magyar Népi Szövetség küldöttsége Bukarestben, a legfontosabb kormányszervekkel. A Népi Egység — mint az MNSZegyik napilapja — behatóan foglalkozott e tárgyalásokkal. Amién harcolunk címmel az 1945. szeptember 7-i lapszám vezércikke az egyik tárgyalás sikeres befejezéséről számol be, ennek eredménye ugyanis a romániai magyarság sorsát mélyen érdeklő kérdések egész sorának végleges megoldása vagy kellő kerékvágásba való helyezése. (Itt és tovább a Népi Egységből vett idézeteket kiemelt szedéssel adjuk.) A vezércikk nem hallgatta el, hogy a demokrata magyarságnak — a haladó román demokrácia oldalán — még keményen kell harcolnia a jelentkező helyi reakció, a visszaélések és jogsértések ellen, de a bukaresti tárgyalások megmutatták, hogy mit adhatnak a haladó demokrácia erői a romániai magyarságnak is, feltárták mindazt, amit az áldemokrácia elvehet tőle. Haladó demokrácián az akkori szóhasználat a baloldalt, elsősorban a Román Kommunista Párt vezette Országos Demokrata Arcvonal elnevezésű tömörülést értette, áldemokrácián a történelmi pártokat, Maniu és Bratianu immár pogromok szervezőiként és fedezőiként is lelepleződött pártjait. Az erdélyi magyarság az első pillanattól kezdve a Román Kommunista Párt vezette társadalmi erők oldalán állt, illetve részese volt ennek a hatalmas összefogásnak, és a maga lehetőségei szerint elszántan küzdött a reakciós erőkkel, saját 80
