Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - MŰHELY - Beke György: Nemzetiségi létfeltételek építése Erdélyben 1944 és 1948 között

soraiban is és országos viszonylatban egyképpen. Ezért érezhette úgy a lap — Kurkó Gyárfás jó néhány cikkében hangsúlyozta ezt a Népi Egység ben is —, hogy a romániai magyarság nem ajándékba kapja gyarapodó nemzetiségi jogait, hanem vérrel-verejték- kel küzd meg értük, egy sorban a román nép tömegeivel.

Emelkedett hangon érvel — érvelhet — a Népi Egység 1945. szeptember 7-i vezércikke:

Érted-e hát, magyarom, hogy miért harcolunk mi a Groza-kormányért, a román demokráciáért? Ugye, hogy érted? És ugye, hogy minden erőddel te is velünk fogsz harcolni a saját érdekedben, a feleséged, gyermekeid és unokáid érdekében!

Kitetszik a lap közleményeiből, hogy a fasizmus maradványai és a még élénk reakció ellen vívott harc szervesen összefüggött a nemzetiségi jogok kivívásával és megszilárdításával. Világosan kifejtette ezt Kurkó Gyárfás példásan elvszerű és bátor vezércikke 1946. április 4-én (Megalkuvással nem győzhet a demokrácia), amelyben joggal bizonyította — konkrét példák alapján —, hogy a demokrácia életképességének és elmélyülésének fokmérője a nemzetiségi kérdés.

Kurkó megállapítását — a demokrácia nem azonos az anarchiával, a bizonytalanság azonban táplálja az anarchiát — a fel-felgyúló kivándorlási láz is igazolhatja. Éppen a reakció látszólagos erősödésekor innen meg onnan jelenti a lap, hogy fiatalok, középkorúak készülnek elhagyni az országot. A tudósítások rendszerint leleplezik a kivándorlásra csábító ügynököket, akik hasznot remélnek és a reakciót, amely rémhírekkel, suttogó propagandával riasztja a Székelyföld és más erdélyi tájak magyarjait, hogy úgy sincs jövőjük ezen a földön.

Érzelmi érvekkel — Ne hagyd el a szülőföldet!, az 1946. július 27-i szám vezércikke — értelmi tényekkel — ami a kivándorlót várná: A zöld pokol, Tőkés István írása 1946. szeptember 13-án — és politikai meggondolásokkal igyekszik meggyőzni a lap a kivándorlásra készülőket. 1946. május 25-én Kurkó Gyárfás aláírásával a központi sajtóiroda közleményt ad ki,amely az áttelepülés különféle nehézségeit ecseteli,és az itthoni boldogulásra int, a helytállás felelősségére szólítva fel. Még 1947. március 2-án is találkozhatunk a lapban küzdelemmel a kivándorlási ügynökök megtévesztő propagandája ellen. Az óceánon túli szerencse mákonyát leghatásosabban egy riport és az azt követő rendőrségi hír leplezte le. 1946. szeptember 8-án Tiboldi Béla egy brassói kivándorlási irodát mutat be. Az ajtón újsághíradás, mely szerint egyik dél-amerikai kormány megnyitotta az ország határait a bevándorlók, főleg a földmunkások előtt. A kinn ácsorgó falusiak között van román és magyar, de túlsúlyban vannak a székelyek. Egyik udvarhelyi fiatalembert megkérdeztem, mi járatban van.

— Ki szeretnék vándorolni, mert az idei szárazság megölt. Vagyunk még többen, akik ki akarunk menni, engem küldtek be Brassóba érdeklődni.

Egy „kitelepítési kérvény” kitöltése tízezer lej. Ezt nyomban le kell pengetni. A választ majd otthon kapja meg a jelentkező. Tiboldi megérzi: szélhámossal van dolga. A szeptember 18-i lapszám aztán a bukaresti angol követség közleményét hozza: nincs kivándorlás se Ausztráliába, se Dél-Afrikába, se Dél-Amerikába. A követség senkinek nem adott felhatalmazást toborzásra. Egy nappal később — szeptember 19-én a — brassói ügyészség jelenti be, hogy letartóztatta a toborzóiroda tulajdonosát, Eugen Cobilovici-t.

Ötven székely család azonban addig már semmi nélkül maradt. A Népi Egység 1946. szeptember 27-én szomorúan adta hírül: Hamis híreszteléssel ötven székely családot tettek földönfutóvá. Alcím: Népbolondítók kivándorlásra biztatják Csík, Gyergyó és Háromszék lakosságát.

Ötven család, még ha sokgyermekesek is, számszerűleg elenyésző a majdnem kétmilliós közösségben. A Magyar Népi Szövetség és sajtója — s így a Népi Egység — lát81