Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Henkey Gyula: Ilyenek vagyunk (Adatok magyarországi népességek társadalmi néprajzához)

palócoktól. A helyi szépségideál-vizsgálat során —a palócokhoz hasonlóan— legtöbben a turanid típusúakat választották ki, mint a legszimpatikusabbakat. Az utóbbi évtizedekben fokozatosan beleilleszkedtek a palóc környezetbe, a nagy többség már magyarnak vallja magát, sokan magyar nevet vettek fel (ezek nincsenek a 18%-ban). Egy ma 45 év körüli asszony az alábbiaknak megfelelően mondta el magyarrá válásának történetét: „Bár tudatában voltam annak, hogy őseim szlovák eredetűek, de a magyarok körében én is és családom tagjai is jól éreztük magunkat, semmilyen hátrány nem ért szlovák származásom miatt. Budapesten módom volt azt is tapasztalni, hogy minden magyar udvariasan és előzékenyen viselkedett a külföldiekkel szemben, üzletekben előre engedték őket, a csehül és szlovákul beszélőket is.”

A településtörténeti adatok szerint a XVIII. század első felében Vácegresre (a volt „Zsidó” nevű falura, mely a részben zsidó vallásra áttért kazárok közül kivált kabar törzs egyik nemzetségének emlékét őrizte) érkező szlovákok magyar őslakosságra telepedtek rá. Valószínű, hogy a telepesek között is lehettek magyarok, mert az általam vizsgált vácegresi törzsökösök között apai és anyai ágon 48%-ban mutathatók ki magyar eredetű családnevek, 2%-ot pedig a Huszár és a Kristóf név tesz ki, mely mindkét nyelvben ugyanazt jelenti, bár az utóbbi a szlovákban rövid o-val. (Tapasztalatom szerint a fenti két családnév inkább a magyar eredetűek közé lenne sorolható, mert ezekkel a nevekkel csak olyan szlovák népességeknél találkoztam, melyek magyarokkal vegyesen, vagy magyar népességek szomszédságában élnek. A tiszta szlovák környezetben a foglalkozási és keresztnevekből képzett családnevek általában -ik kicsinyítő képzővel jelennek meg, pl. nem Kovács, hanem Kovácsik, nem Huszár, hanem Hu- szárik, nem Lukács, hanem Lukácsik, nem Adam, hanem Adamik stb.). A harmincas években a vácegresiek többsége már magyarnak vallotta magát, mind gyakoribb manapság az összeházasodás a szomszéd palóc falvak népeivel, ami korábban a törzsökösök evangélikus vallású része számára a katolikus palócokkal nehezebben megoldható volt. Vácegresi háziasszonyom említette, a fia palóc faluból akar nősülni és ebbe ők már bele is nyugodtak. Egyébként a vácegresi szlovák származásúnak tartott törzsökös népesség, mind az embertípusok megoszlása, mind a testalkat, mind a barátságos, szívélyes viselkedés szempontjából közel áll a palócok átlagához.

E cikk keretében elsősorban etnikai embertani vizsgálataim alkalmával észlelt, nem szakmámat érintő adatokkal, megfigyelésekkel, jelenségekkel kívántam foglalkozni. Bár a cikk az olvasó közönségnek szól, de a több, egymáshoz szorosan kapcsolódó tudományágat foglalkoztató problémák összefüggései felkelthetik a kutatók egy részének érdeklődését is. Ugyanis ezzel az írással is azon kutató kollégák álláspontját szeretném erősíteni, akik szerint egy-egy jelenséget soha nem ajánlatos egyetlen irányból és csak egy tudományág részéről megközelíteni, hanem az összefüggéseket a maguk bonyolultságában, összetetten, az összes érintett tudományágak bevonásával ajánlatos együttesen vizsgálat tárgyáva tenni. Ebben az irányban eddig a néprajzosok és a folkloristák jártak az élen. Mint a Bács-Kiskun megyei nemzetiségkutató munkaközösség tagja, fontos feladatnak tekintettem a hazánkban élő nemzetiségek vizsgálatát is és úgy érzem, e téren is tudtam új adatokkal szolgálni. Azt hiszem, e cikk az olvasókat is meggyőzi arról, hogy a valóság csak az egyes, hazánkban élő magyar néprajzi csoportok és nemzetiségek településtörténeti, társadalmi és kulturális kölcsönhatásainak együttes vizsgálata útján közelíthető meg.

58