Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Henkey Gyula: Ilyenek vagyunk (Adatok magyarországi népességek társadalmi néprajzához)

tatárok között is tapasztalni. Mind a palócoknál, mind a tatároknál általános, hogy nem csak a látogató visz ajándékot, hanem a vendégül látók is ajándékot adnak és azt küldenek a vendég családtagjainak is. A palóc humanizmus egyik jellemző megnyilvánulását Mátramindszenten volt módom tapasztalni, amikor háziasszonyom barátságból felajánlotta egy az Alföldre almát szedni induló cigány házaspárnak, hogy több hetes távollétük alatt főz a gyermekeiknek. Karancsságon palóc és cigány származású tanulók őszinte barátságáról hallottam segédeimtől. Nem lehet véletlen, hogy a Palócföld egyike hazánk azon vidékeinek, ahol a cigány réteg igen jól érzi magát. De a palóc lelkű letnek és magatartásnak vannak negatív következményei is. Ugyanis a más vidékiek szemében túlzottnak tűnő önzetlenséghez, vendégszeretethez,ajándékozáshoz, pompa- és divatrajongáshoz sem a két világháború között, sem a felszabadulás utáni években a palócok legalább 90%-ánál nem voltak meg a kellő anyagi alapok. A palóc életfelfogáshoz legtávolabbi, beosztó szemléletet képviselő sváb származásúaktól, akiknek házastársa palóc, hallottam, hogy a palócok az ország legélhetetlenebb népessége. Tapasztalatom szerint a közlekedésből kieső, ősi közösségeknél általában a palócokra jellemző életfelfogásnak alig vannak negatív hatásai, mert az egész közösség kötelezőnek fogadja el a palóc „altruista” szemlélet íratlan törvényeit, de a járási székhelyeken és a városokban gyakori eset, hogy a nem palóc eredetűek elfogadják ezen életfelfogás előnyeit, de saját maguk magatartására nézve azokat nem tartják kötelezőnek. (Általában a palóc nők olyan helyzetet teremtenek, hogy a palóc szemlélet előnyeit nehéz nem elfogadni.) Bár az adakozás és vendéglátás mértéke családonként változó volt, de a kiegyensúlyozottabb alföldi magyar vendégszeretettől elsősorban a szegényebb palócoknál észlelt forma tért el. Pásztón általában annyi tál süteményt hoztak be egyszerre, amennyi az asztal közepén elfért, mert a bőség látványa is egyik fontos kelléke volt a palóc vendéglátás külsőségeinek. Különösen az utolsó két évtizedben jelentős életszínvonal-emelkedés tapasztalható, ami elsősorban a lendületes palócföldi ipari fejlődés eredménye, de egyes vidékek egyelőre kimaradtak a fejlesztésből. Ez elsősorban Pétervásárán és környékén tapasztalható, ahol hajnalban távozik a falvak 80%-a, mégpedig igen távoli, ipari munkahelyek felé, Nagybátonyba, Salgótarjánba, Egerbe és Bélapátfalvára. Talán majd a recski új rézérctelep feltárására épülő helyi ipar kifejlesztése és a környékbeli erdőségek fájának helyi, ipari felhasználása javulást hozhat, de a rádióból értesültem, hogy az új recski bánya kiépítése lelassult, Váraszón pedig egyelőre csak a termelőszövetkezet fűrészüzeme működik, mely csak félkészárut termel. Nem utolsó szempont lenne a fejlesztéshez az sem, hogy Pétervására a városok mellett a Palócföld egyik fő kulturális és népművészeti központja.

A török megszállás után a palóc őslakosság elsősorban a kiszélesedő, tágasabb völgyekben tömörült, így a XVIII. századi szlovák betelepülők nagyrészt a hegyvidék szű- kebb völgyeit népesítették be, ezért nehéz volt a szlováknak tartott, apró falvak közül olyanokat kiválasztani, melyekben a tüdőszűrésekkel párhuzamosan, kellő számú 24— 60 év közötti férfit és nőt lehetett vizsgálni a törzsökösök közül. Szlovák származású- akat első ízben Lucfalván vizsgáltam, akik ősei a XVIII. század első felében Zólyom, Túróc, Liptó és Árva megyéből települtek. A vizsgáltak szülei között 18%-ban magyar, 14%-ban német és latin eredetű családneveket találtam. (A latin hangzású „Sartoris — Szartorisz” nevet azok a németországi egyetemeken tanuló diákok kapták, akiknek az eredeti családneve Szabó, esetleg Krajcsir vagy Schneider volt, hasonlóan, mint a Halász nevűek a Piscatoris, a Kovács nevűek a Fabricius, a Csizmadia nevűek a Sutoris és a Borbély nevűek a Tonsoris nevet.) A lucfalvaiak között gyakoribb a szikár felé hajló alkat, mint a palócoknál, őseik különböző vidékekről származtak, így lényegesen nagyobb arányban volt kimutatható köztük az erősen kevert, meghatározatlanok száma, mint a palócoknál, viszont magatartásuk és szívélyességük semmiben nem tért el a

57