Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - MŰHELY - Varga Suplic Sándor: Negyedmúltunk kontúrjai - filmen

alávetett, hanem emberibb, melegebb — együttműködés útja felé, amit a deus ex machinás zárójelenet kissé leront.

A film nyilvánvaló parabola. A rideg számítással egybetartható család kudarca a naggyá nőtt „kis porosz” történelmi megismételhetetlenségét vetíti elénk. A visszatérés létalapját a körülmények szétrágták, és már nincs fal, ahol az újabb ugrásra alkalmas pillanat kivárható.

Jancsóék blődlijében ötszáz évet megyünk vissza azért, hogy — egy újabb olvasat értelmezése szerint — megpillanthassuk a ma problémáit. A sokszor barokkosnál is túlburjánoztatottabb elemek zárt térbe kényszerítik a reneszánsz emlőjén nevelkedett ifjú trónörököst. Csalódniuk kell azoknak, akik a polgári eszméket adaptálnák egy az egyben, hiszen a szituációk e nézőpontból annyira kikalkulálhatatlanok. De azok sem járnak jobban, akik egy keleti birodalom által csinált királyságnak hiszik ezt a szűk teret. Az utóbbi változatban mindenki leszámoltatik, pont a helyzet irracionalizmusa folytán. A film jó karikatúra: a kívülről amúgy is szorongatott térben az értelmetlen belső tudati szorításokat, komolytalan analógiákat csipkedi. A régi verkli-észjárások kétségbeesett erőlködésétől izzad, gőzölög az ország és egyre távolabb kerül a lét tárgyszerű megítélése.

BÍRÓ ZOLTÁN, A FORRÁS ÚJ NÍVÓDÍJASA

Szerkesztőségünk az 1981. évi nívódíjat Bíró Zoltánnak ítélte oda, a Forrás múlt évi 9-es számában megjelent Magyar művelődés, magyar társadalom című tanulmányáért.

58