Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - MŰHELY - Varga Suplic Sándor: Negyedmúltunk kontúrjai - filmen
Lehetett volna egy történelmi film — mégsem az lett. A zenekar egykori nagysága Koltay kezében szétmállik, pedig mostanában az akkor mögöttük állt reformmozgalom újraerősödését sejtető szituációban vagyunk. Surányi András Aranycsapat a pont ezt a társadalmi töltést emeli szórakoztató látvánnyá. A rendező finom eleganciával tárja elénk a foci politikumát. Szakít az ötvenes évek most divatos magyar filmzsargonjával. A nyugatnémetek világbajnoki címének német önértékelésében a nemzetközi elszigetelődésünk feloldásának első lépéseit láttatja. Az aranyérem ekkor a fasizmus szennyesének nemzeti levetését, a világba való visszafogadás folyamatát indította el. Aranycsapatunk a szocializmus fölényének repre- zentálásán túl ellenőrizhetetlen folyamatot is indukált kicsiben. A mesterségesen túlfeszített szenvedélyek a vereségben nemzeti tragédiát láttak, a játékosok elbújtak z nép elől, a Rádiónál spontán tüntetés volt, ami 1956 árnyékát vetítette előre ... Az aranylábú héroszokat negyedmúltunk a hétköznapi szórakoztatóipar kerete közé helyezte, bár nem annyira tisztán, mint Breitneréknél. Puskás Öcsi aranykor emlékeit hazalátogatásakor már csak az öltözői ugratásokban találta meg tisztán. Bár az aluljáróban nemzeti identitását mutató ifjú záróképe mást sejtet. Két szórakoztató dokumentumfilm, két eltérő korszak filmesek által összehozott szellemidézése. Míg az aranycsapat korából csak a játék finomságát és eleganciáját érdemes irigyelnünk, addig de elkelne jó néhány „Illés-szekér” a meghúzódás etikájának temetésén. „Ehess, ihass, ölelhess, alhass” — és kész? Színhely a nyugat-berlini állatkert vécéje és a magyar Rakéta Regényújság. A populáris köztudatba ekkor robban be a téma. A folytatásokat olvasva egyre jobban megdöbbenünk, de reflexeinkkel nyugtatjuk magunkat. Nálunk ugyan adódnak hasonló indíttatású beilleszkedési zavarok, de ily kilátástalanul narkóba fojtva? Honunkban — soha! Aztán eltelik pár év, 10—15 ezer igazi magyar csöves félkábultan őrjöng a hajógyáriszigeti koncert-ünnepen, de alul- és felüljáróinkon elegánsnak mondott világunk hétköznapjaiba is be-beköszönnek, legnagyobb rémületünkre. E szubkultúra saját értelmiséget „húz le kutyába”, főleg zenekarok vállalják fel, artikulálják artikulálatlar üvöltésüket. Hol van már az 11léséknél megcsodált költői szépség? Egyik vezető folyóiratunk leírja a csöves lét ideológiáját. Lényege: a valóságból, a jelen reménytelenségből kikapcsoló extázis, a földi javak szükségletét kipusztító drogok, alkohol nyújtotta kábulat. Két-három évbe szorított önpusztító utazás a semmibe, a fiatalság gyökérte- lenségének a kiélvezése. A tragédia a margóról kitörni vágyás hiányában érezhető leginkább. Kitörés helyett önpusztítás, a mindenséggel mérés reménysugara föl sem merül. A jelenség természetesen túlmutat önmagán, „előszobáiba” — kilátástalan lakáshelyzet, családdarabok közti hánykódás, a különböző intézetek nevelési kudarcai, alkoholizmus, bűnözés öngyilkosság — vezető okokról a magyar filmművészet az utóbbi időben egyre keményebb hangsúllyal tudósít. A narkóba fojtott zsákutcánál izgalmasabb és fontosabb a kitörés kudarcainak analízise. Például a Nyakó Juli formálta hősöknek az élet felé irányított belső hajtóereje mindig megtört a körülmények szűkmarkúságán. Az idén Kabalaként a szétszakadt családot akarja helyreállítani, tevékenysége nyomán kissé szervetlenül tódulnak elénk a nyolcvanas évek önmagukban mind-mind feszítő konfliktusai. Schiffer pártfogoltjc munkát keresne Pesten, autóvezetést tanulna, de a Fekete vonat örökségéből nehezen telik erre. A csöves léttel érintkezésbe került Kabalák és pártfogoltak harcának belső indítéka lassan lemorzsolódHAT, ha az „előszobák” nyomását más irányba nem tudjuk 52
