Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - MŰHELY - Varga Suplic Sándor: Negyedmúltunk kontúrjai - filmen
éreztem, hogy itt ilyennek is illik lenni. Kíváncsian várom a két oldalképet, hiszen az az ötvenes éveket pusztán az idén annyian megénekelték, mit újít majd a rendező. „Láss, láss, ne csak nézz!” A Koncertet csak nagy önfegyelemmel tudom filmként nézni. Az ILLÉS korosztályom eszmélésének kiszakíthatatlan darabja, agyunk lemezjátszóján sűrűn-sűrűn visszajátszott történelem, polbeat, ideológia, nekibuzdulásokhoz, világmegváltáshoz robbanó energia. Distanciát vele tartani — lehetetlen. Koltay kevéssé érzi ezt, a film nem arról szól, ami az Illés egykor — volt. Csak a véleménymondás jogát fenntartva és osztatlanul fekete-fehér papírmezőben elmesélnék egy másik KONCERT filmet. Magyarországon, ebben a kis közép-kelet-európai országban volt egyszer egy — nem, nem zenekar, hanem —társadalmi reform-mozgalom. E század hatvanas éveinek közepét írták akkor, gazdasági növekedésünk lelassulása a nehézségek tárgyszerű és sokoldalú kritikáját eredményezte. A kritika a tervutasítási szemlélet elutasításával a társadalom termelőerőinek hatékonyabb megsokszorozási formái felé fordította a közgondolkodást, az értelmes döntési-beleszólási érdekeltségek kiszélesítése irányába. Vállalati önállóság, tervszerűen szabályozott piacgazdálkodás, nyereségérdekeltség ... — egyszóval gyakorlati demokrácia voltak akkor a karakterisztikus fogalmak. A reform különösen a műszaki értelmiség társadalmi szerepét fokozta volna. Csak ebben a társadalmi mozgalomban érthető a műegyetemista ifjak klubjában játszó ILLÉS felemelkedése és későbbi széthullása. Zene közben néhány interjút hallanánk erről. Ahol még egy külsejében jól fésült nyakkendős-öltönyös Szörényi Levente nevű úr gúnyolja ki — Csak még fáj, tizenkétszer fáj minden refrénben — az uralkodó, egyébként provinciális tánczenei közízlést. A magyar népdalkincsből, Bartókból építkezve emelkednek filozofikusan programadóvá a dalok. A mozgalom fogékony. Az új helyét kereső, főként műszaki értelmiségi életérzései nevében üzennek hadat a NE gondoldban a kizárólag utasításokkal világot építő társadalomszervező elvnek stb. A nehéz emberek hol sokat kívánt, hol elátkozott mentalitása az előadóművészetben akkor csak lllésék dalaiban lesz aggódó hit, összegyűjtött remény, bölcs tanács. Kedvencként Láss, láss, ne csak nézz ... láss, mert sorsod csak így érted lásd, mit meg kell látnod másként kell már élned, gondolkozz, gondolkozz ... lllésék a reform egyik ideológiai kifejezői, a kissráckori rossz emberekről szóló daluk nem véletlenül 1968-ban — ekkor indul az új mechanizmus — tarol le minden díjat a táncdalfesztiválon. Koltay még azt a lehetőséget sem így ragadja meg, amikor a helyi „végvárakban” megmaradt régi mentalitás Rendbontás!felkiáltással lllésék kulturális szerepét ízetlen garázdasággá fokozza le. Az alul kezdeményezett perek magasabb szinten mindaddig felmentéssel végződnek, amíg a reform belső ellenállás és a külső nehézségek miatt egyelőre el nem akad. Ekkor lllésék fent is betiltatnak. A szilencium utáni kísérlet, a KITT egylet — ma úgy mondanánk, társulás egy szélesebb körben — Koltaynál meg sem említődik, nemhogy színpadra állna. Jó lenne tudni, hogy tizen- kettőjük egylete a mozgalom elvesztésének elviselhetővé tételére alakult-e meg. A tengelytörés szükségszerűsége is magyarázatot kívánna. Mert 1974 óta Szörényiék már csak egy kiemelkedő tudású zenekar — hol ízlésesen a történelembe (Edison), hol a jövőbe (FG4) vagy country-ba bújtatva — semmi több. 51