Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Elnökök és emberek

— Örökölte ezt a házat?

Előbb hosszan megnéz, mit akarhatok én tőle, balszemében riadalom, űzött ember gyanakvása. Mondom ki vagyok. Láthatóan nem hiszi el.

— Pénzért vettem. Ezt már ellenőrizték. Denszki Józsefé volt, egy zsidó emberé, tőlevásároltam meg 1951-ben.

— Meddig volt tanácselnök Hosszúmezőn, Sáfár Miklós?

— 1952-ig. De ezt a házat pénzért vettem. Sokszor ellenőrizték az iratokat.

— Biztos vagyok benne, hogy kiköltöztették volna, ha másként lenne.

Csak magamban teszem hozzá: ahogy magát utálják Hosszúmezőn! Sáfár szemében bizalom lobban, szövetségest remél bennem. Mintha már csak ezt féltené, a házát, de ezt az életénél is jobban. Az udvar végében istálló, benne két tehén. A telek mellett patak. A majorsági udvaron vagy tíz tyúk. Jó tojók, mondja a gazda. Láthatóan öröme telik ebben a kicsi, félszeg gazdaságban, amiből ugyan nem lehet megélni — a család felnőtt tagjai hol itt, hol ott dolgoznak —, de kiegészíti a jövedelmet. Nagyon különös, hogy ezen az udvaron beszélgetünk a hosszúmezői termelőszövetkezet megalakításáról.

— Jött az utasítás. Nekifogtunk — mondja a felébredt bizalom hangján. — De Hosszúmezőn sok volt a gazdag ember. A kulák, na, mit kerülgetem, ez volt a címük.

— Negyvenen.

— Annyian. Látom, jól tudja az elvtárs... Én olyan utasítást nem kaptam, amit ne teljesítettem volna. Ha azt mondják, hogy feküdjek oda a vonat elé, hát odafekszem ... Elhatároztuk, hogy téesz lesz itt. A kulákok ellenkeznek? Megpuhítjuk őket.

— Azt hiszem, ez alaposan sikerült is.

Felkapja a fejét, halszemében váratlan sértődöttség:

— Alaposan? Hát azt nem kérdezte meg az elvtárs, hogy mi lett azokból a kulákok- ból? Talpraestek azok mind, mint a kóbor macskák. Őket félti? Őket sajnálja?

Benedek Sándorral az üzemvezető irodájában ezt a lustrát is elvégeztük... Máthé Mihállyal, a téesz elnökével kezdtük. Az ő apjának 140 hold földje volt. Fiatal korában az apja gazdaságában dolgozott, 1951-ben belépett a közösbe. Évek óta párttag . .. Torjai József a téesz agronómusa. Kulák apja azért iratkozott be a gazdaságba, hogy a fia tovább tanulhasson, miután egy évet Borsabányán húzott le vájárként. . . Hávrics Miklós laboráns a fűrészgyárban. Az apját a dobrudzsai sztyeppére vitték el, hazajött, meghalt. Hávrics Sándor másik fia, Rezső a szigeti ukrán tanítóképzőt végezte el . . . Balázs Ferenc anyagmozgató a helyi fűrészüzemben. Apja megjárta a csatorna telepét, Mihály fiával együtt, aki most Hosszúmezőn gazdálkodik. A Kosa családnak vagy száz hold földje volt és vagy nyolc gyermeke. Érsemlyénben — bihari tájon — is volt még valamennyi birtokuk. Az ötvenes évek elején úgy elmentek Hosszúmezőről, a fiatalok is csak egyszer jártak itthon azóta. Apjukat Szigeten temették el ... Csurka József erdőgazda is megismerte a dobrudzsai sztyeppét. Nyolc vagy kilenc gyermeke volt, ketten — József és Sándor — a téeszben dolgoznak ...

— Felsepertem a padlásokat? — méltatlankodik most már kérdezés nélkül Sáfár Miklós. — Hát én róttam ki a kvótát? De ha egyszer ki volt róva, azt be kellett hajtani. Én a saját padlásomat is felsepertem volna . . . Ettől még láthatja, mindegyikük sorsa egyenesbe jött... De az enyém ...

Mondhatnám, hogy nem mindenkinek az élete jött egyenesbe. Nem mindenkinek a lelke maradt épségben. Ha nevet említenék, azt a tanítót bántanám, akinek a gondolkodásán, az öntudatán azóta is ott a pecsét — a félelem pecsétje. Ha véleményét kérdezném, ő tudakolja, mi lehet a felsőbbség véleménye ebben; ha Sáfár tetteit említem, az ajtó felé néz és összerezzen.

— Ne féljen, nem jön utánam Sáfár.

46