Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Elnökök és emberek
estig maradt fenn a faluházán, nem is ment haza. Volt ott egy ágy, abban aludt. S ha megvolt az ágy, hálótárs is kellett. Fiatal volt még. — Akadt hálótárs is? — Kinek nem akad az efféle kicsi diktátorok közül? Meghálálta. Az olyan fehérnépnek sok mindent szabad lett Hosszúmezőn. — Nem volt családja Sáfárnak? — Miért ne lett volna? — Hány éve ennek? — Megvan harminc. Több is, vagy harmincöt. — Látom, még tart a haragjuk ellene. — Reá se néz senki, ha végigmegy az utcán. A fiait sajnálom, az apjuk árnyékában nehéz élniük. Rendes emberek. Jönnek énekelni a kórusba. Erre mások elmaradtak. Megmondták kereken, hogy ahol Sáfárok vannak, oda ők nem teszik a lábukat. — Maga személyesen miért haragszik rá? — A harag nem is jó kifejezés — feleli Benedek Sándor, a fűrészgyár párttitkára. — Inkább sajnálom. Pedig személyes okom is lenne. Apám mozdonyvezető volt, meg gazdálkodott is, volt vagy 12 hektár földje. Én és István öcsém már 44-től ebben a fűrészgyárban dolgoztunk. Úgy 1949 táján, mikor elkezdődött a harc a kulákokkal, Sáfár mindenkit annak nyilvánított volna. Mentem hozzá élelmiszerjegyekért. Neked adok, mondta, ha otthagyod apádat, azt a vén kuIákot! — Otthagyta az apját? — Én? Elküldtem Sáfárt melegebb tájakra. Inkább nem kell kenyérjegy! Nem is kaptam. Az ő szemében kulák lettem. Negyven kulákot csinált Hosszúmezőn. Felseperte a padlásokat. Kulákoknál is, kisgazdáknál is, nem válogatott. Nagyobb kárt okozott azzal, hogy meggyűlöltetett minket, magyarokat egyik-másik máramarosi román faluban. — Soviniszta volt? — Másként! A rajon egy időben őt küldte ki románlakta falvakba is, ha jól emlékszem Barcánfaluba például, az Iza völgyébe. Kulákügy vagy beszolgáltatási baj volt. Elképzelheti, hogy ott sem viselkedett másként, mint Hosszúmezőn. Ha nem éppen komiszabbul és ostobábban. — Miért kellett éppen őt küldeni oda? — A rajonnál ismerték a száját, a lelkét nem. A ráncos arc megremeg, kék szemében futó undor. Benedek Sándor őszülő hajú ember, nagy élettapasztalattal. 1955-től a megyésítésig ő volt Hosszúmező tanácselnöke. Aztán visszajött a gyárba. — Nehéz örökséget vehetett át — nézem a nyílt szavú, őszinte szívű férfit, — Sáfár örökségét... — Nem éppen utána lettem elnök. Ő hamarább letűnt. A pártból is kizárták. Mindenünnen kiűzték. — Bosszúból? — Ugyan! Úgy mondták, hogy pénzügyi visszaéléseket követett el. Egyszerűbben is mondhatnók: sikkasztott, lopott. — Ő, aki a padlásokat seperte fel — a törvény nevében? — Csodálkozik ezen? Tulajdonképpen csakugyan nincs miért csodálkoznom ... Annál jobban csodálkozik Sáfár Miklós az én látogatásomon a házában. A fő utca egyik öreges épületében. A tornácon beszélgetünk. A szobában családi felvételek. Sáfárnak kilenc gyermeke van. Hatvan év körüli, kövérkés, félszeg nézésű, sunyító férfi, bőre fényes, mintha zsírral kente volna be. 45
