Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Győri László: Hárem (vers) - Káldi János: Töredék egy expedíció naplójából, Sikondai feljegyzés (versek)
GYŐRI LÁSZLÓ HÁREM Egyikőjük homlokomé, arcomé, szemöldökömé, a szememé, a vakszememé, hónaljamé, kulcscsontomé, tenyeremé, ujjhegyemé, jobbkezemé, balkezemé, a tarkómé, nyakszirtemé, a hátamé, gerincemé. A másikuk övé, övé, más égövé, hajlatoké, a lábamé, a térdemé, a combomon föl-fölfelé hétfogása mindenemé: a pihéké, férfiszőré, a csípőmé, bögyörőmé, árva jószágé, döfőmé. Az egyiké, a másiké éjszakára mindenfelé. Ó homlokom, ó, bögyörő, törülköző, lábtörülő! KÁLDI JÁNOS TÖREDÉK EGY EXPEDÍCIÓ NAPLÓJÁBÓL Idáig jutottunk. Csak emlékeinkben hordjuk már a Napot. Jobbról és balról: iszonyú jéghegy-vonulatok. Aztán: csak a csönd, csak a csönd, csak a csönd suhog. Élők, akik itt mentek tovább, ránk is gondoljatok. SIKONDAI FELJEGYZÉS Nézd e tengernyi szárnyas rózsafát! Rózsafa, rózsafa. Vadrózsa lett a világ. Bejönnek, beúsznak az ablakon át. Mondják a maguk igazát. Aztán: elszállnak, elsüvítenek. Talán az égbe, vagy tovább. Viszik a Hold havát tíz évig? száz évig? a sohasem látott rózsafák.
