Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - Kerék Imre: Hajdani recenziókat lapozva, Interim (versek)

KERÉK IMRE

HAJDANI

RECENZIÓKAT LAPOZVA

„Petőfi úr még igen fiatal költő, így talán megbocsátható, ha ízlése nem oly kifinomodott, nemesen tiszta, művelt, aminőt költőtől igénylünk, mi nélkül minden tehetség köszörületlen gyémánt csupán. Szabadjon annyit megjegyeznünk, hogy e pórias, aljas ízlés pallérozását a jövőben kellő hatállyal szolgálná a már elismert classicitású jeles művek olvasása. Egyébként tűzérzelem, szívkincs, lángeszme és allegóriái mélység híján lapályosak ezek a költemények;

(kollázs)

így hát aligha ragadandják meg olvasóink hő kebelét, a szívmagány csendes óráit fölvidítva a panaszos lant accordjaival; mert gyarapítják-e ily nyerseségek a fennköltebb poesist: „kólyika kezdi gyötörni a mopszlikutyácskát."?! Végtére: minden tiszteletreméltó

politicus nézetei dacára (és ez aligha vehető zokon a kritika bírószékétől) őt rossz költőnek kinyilvánítani vagyunk kénytelenek...”

Et cetera.

INTERIM

Fensőbbsége tudatában (akárha ő ültette volna személyesen o Fiastyúkot az Ür kosarába) átnéz rajtam, mint ablaküvegen,

hogy éreztesse velem: idegen vagyok itt, bár még tűri létezésem. — Kívül paszta-reklám-vigyor, de bent egy fenevad lapul ugrásra készen.

Még álcázni kényszerül igazi lényegét, még a módozatokat mérlegeli: megmarjon? leterítsen? —

De már megmoccant benne valami, s mint tüdő a fazékból, kidagad belőle a felbőszült állat? isten?

32