Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - SZEMLE - Füzi László: Az irodalom helyzettudata (Hornyik Miklós: Szabálytalan napló)
»bombázza« az olvasó tudatát. Egyébként ne nagyon várjon kézzelfogható eredményekre, hanem hassa át a tudat, hogy »itt áll, és nem tehet másképp«”. Hornyik Miklós interjúi a helyzettudat körüli vizsgálódásokkal töltik be feladatukat. A kérdező az írók ismételten polarizálódó véleményét adja vissza: a gyűjtemény egésze — témakeresésével is — a modern, de önmaga helyzetét felelősen vállaló vajdasági magyar irodalom mellett foglal állást. A könyv világát Hornyik Miklós az egyetemes magyar irodalom jelentős alkotóival, valamint korunk világirodalmának jelentős műveivel foglalkozó írásokkal tágítja. ítélete a mai kor álkultúrájával szemben a valódi értékekre hívja fel a figyelmet. Németh Lászlóval, Mészöly Miklóssal foglalkozó írásai közös pontját is az igaztalan támadások elleni harc jelenti. Németh életműve kísérti Hornyik Miklóst. Németh Lászlóval készített intejúját előbb a Híd közölte, majd bekerült Németh írásainak gyűjteményébe, a Megmentett gondolatokba is. Itteni írásai számos fontos megállapítást tartalmaznak. A Németh Lászlót ért támadásokat éles logikával fordítja vissza: „Morus Tamás és Rousseau utópiája is csak utópia volt, őket mégsem éri zokszó emiatt. S Németh László nem az életidegen eszmékben ismerte fel a bajok forrását, hanem az élet leláncoló hatalmaiban ..Németh életművének súlyát, jelentőségét Adyhoz viszonyítva határozza meg: „Nemzeti önismeretünknek Ady óta Németh László a leggazdagabb forrása“. Megállapítása 1968-ból való, valós voltát a tavalyi Németh László-évforduló írásai is bizonyították. De az évforduló sem hatálytalaníthatta az alábbiak keserűségét: „Az irodalom- történészek igényes, értő elemzéseket írnak az Égető Eszterről, a Gyászról, az Iszonyról, de az összképpel baj van. Németh László sok jelentős művéről említést sem tesz a szakkritika, drámáiról megfontoltan hallgat, tanulmányírói művét meddő ideologizálással ködösíti el . . . A mai olvasónak nincs lehetősége arra, hogy megismerje a tanulmányíró Németh László oeuvre-jét. ..” Hornyik a mű és a kritika viszonyát egymásra hatónak, kölcsönösnek látja. A Mészöly Miklós- műveket fogadó hazai értetlenséggel kapcsolatban írja: „ . . . egy írói célkitűzés következetes keresztülvitele olyan légkört tud teremteni, amely a kritikát, új, tágasabb szempontok szerint is vizsgálódásra készteti”. A megújuló irodalom mellett a megújuló kritika is Hornyik Miklós eszméje, akinek tán épp az önálló, független értékelésre való törekvés a legnagyobb erénye. (Fórum, 1981.) FŰZI LÁSZLÓ