Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - MŰVÉSZET - Mátyás Győző: Ready-made avagy a kisiparilag előállított hit tragikomédiája (Moldován Domokos: Rontás és reménység c. filmjéről)

tos pszichológiai elhárító mechanizmus is. Erzsiké mindenáron hinni akarja kívánságai teljesülését, hogy majd a valóságban élhessen úgy, ahogy szeretne. Nos, hi a cigányok machinációi nem járnak eredménnyel, akkor nyilván nem is „tudósasszonyok”, csak közönséges csalók, s mint ilyenek, fel is jelenthetők. így Erzsiké hite és reménysége csorbítatlan maradhat. De még inkább az maradhat, ha kívánságai látszólag teljesülnek. Márpedig a bírósági tárgyalás idején úgy tűnik; Erzsiké férjhez megy majd egy férfihez, akinek van már két gyereke. Vagyis került férj is — ha nem is a Béla —, s lettek gyerekek is. (Itt kell megjegyeznünk, hogy Moldován Domokos milyen egyszerű eszközökkel láttatja meg, hogy ez a férjjelölt az igazi gazember, a valódi csaló. S bár ez rövid filmbeli epizódszerepében nem nyilvánul meg konkrét tettekben, a rendező mégsem magyarázza meg nekünk az igazságot, hanem hagyja beszélni, viselkedni ezt a lepusztult bonvivánt, s ez mindennél többet árul el róla.) Mindebből pedig az következik, hogy Erzsiké többé nem érzi szükségét annak, hogy felelősségre vonják a cigányokat, végül is az üzlet, felemás módon bár, de létrejött.

Erzsiké tudata tragikomikus módon elasztikus; ha a hite úgy kívánja, tényként fogadja el a legirracionálisabb jelenségeket is, ugyanakkor hitét gond nélkül hozzáigazítja a valósághoz, ha az kedvére való fordulattal ajándékozza meg. Erzsiké életében minden megtörténhet; irracionálissá válhat a valóság, s valósággá az irracionalitás.

IV.

Csepeli György: Előítéletek és csoportközi viszonyok című tanulmányában a következőket írja; „A társadalmi együttélés szerkezetének a mindennapi élet vetületében mindig is kellett, hogy legyen egy olyan pszichológiai korrelátuma, mely adott hovatartozásé egyének interakcióit és kommunikációit majd az ezek eredményeként jelentkező társadalmi összehasonlítást a »mi« és az »ők« minta szerint rendezte el.” Ebben a mintában a cigányok etnikai, nyelvi és kulturális jegyeik miatt — „ők”. Koherens csoportot alkotnak, melynek összefogó értékeit Moldován mindig indirekt módon ábrázolja. A filmben ugyanis — s ez a rendező sikeres beavatkozása a történés immanen- ciájába — nem ábrázoltatik egyetlen vonatkozási csoport sem, a „mi” nem jelenik meg. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a cigányok is mások, de nem úgy, mint Erzsiké. E két civilizáció alatti, (egy)-móstól is gyökeresen különböző másság interakciója adja a film szorongató tragikomikumát.

A film indító jelenetében a cigányok énekelnek, táncolnak egy üres metróállomáson, majd a szintén néptelen szerelvényben is. Megdöbbentő és tanulságos találkozása ez a maradványaiban továbbélő mágikus-törzsi kultúrának, s a gépi civilizációnak. Az egyébként felbecsülhetetlen hasznosságé metró üresen esillog-viliog, mintha a maga elidegenült formai-technikai tökéletességét ünnepelné. Az állomás magánvaló ember nélkülisége — embertelen. A cigányok ottléte, kultikus regélése nem antropomorfi- zálja a helyet, mert egyszerűen nem vonatkozik rá, viszont éppen ebből következően igen szembetűnően manifesztálja a csoport korunkban szokatlan, tradicionálisan szoros közösségi összetartozását. A csak tárgyaiban jelenlévő, eldologiasodott, ember nélküli külvilág, s a cigányok bornírt módon emberi közösségének találkozása a két szféra egymás iránti közömbösségét demonstrálja, ugyanakkor éppen ez a véletlenszerű és pusztán formális viszony emeli ki és teszi fokozottan láthatóvá a két entitás sajátszerű jellegzetességeit.

Van a filmnek egy másik, kitűnő jelenete, melyben a cigányok s a környező világ viszonya még sokrétűbben bontakozik ki. A menyasszonyi ruhába öltöztetett Erzsiké házában étel s ital mellett nagyon groteszk dínomdánom kezdődik. Előkerül egy mag59