Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - MŰVÉSZET - Mátyás Győző: Ready-made avagy a kisiparilag előállított hit tragikomédiája (Moldován Domokos: Rontás és reménység c. filmjéről)

nó is, szabályos diszkózene szól, a cigányok táncolnak — ide-oda rángatva a csetlő- botló Erzsikét is —, s egyikük úgy kapcsolgatja ki-be a fali angyal neonját, mint a diszkók rafinált fényberendezéseit. Ez már nem a cigányok ünnepe, itt alig van nyoma annak a mágikus szubkultúrának, mely a csoport koherenciáját adja. A cigányok itt „hasonulnak”, hiszen viselkedésükben profán módon mindaz megnyilvánul, amit a külvilág tárgyiasult-sztereotíp „értékeiből” elsajátítottak. A diszkó önmagában is egyik legtisztább manifesztuma a tömegkultúra értéket nivelláló, elidegenítő természetének, s itt oly módon integrálja a cigányokat, hogy tradicionális kultúrájuk valós értékeit is kilúgozza, elnyeli. Vagyis ahogyan a köznapi tudat ízlésdeformációi megnyilvánulnak azokban a tárgyakban, melyek Erzsiké kisiparilag gyártott hitét jellemzik, ugyanúgy fellelhető a tömegkultúra sztereotípiáinak hatalma a cigányok magatartásában. Már megindult az a folyamat, mely kikezdte a cigányok bornírt tradicionális értékeit, de még nem sajátítottak el olyan valós társadalmi értékeket, melyek tényleges integrációjukat elősegíthetnék.

Ez is oka annak, hogy a cigányok maguk sem hisznek mágikus hatalmukban, s amit Erzsikével művelnek — egyszerű csalás. Persze látszólag talán nincs is alkalmasabb alanya az ilyen szemfényvesztő machinációknak, mint Erzsiké. Látszólag ő maga vágyott legjobban erre a becsapásra, hiszen bár a pénzét valóban kicsalták, de cserébe mindig emberekkel volt tele a háza, végre egyszer vele is törődtek. Mindez azonban azért inkább csak a látszat, mert Erzsiké ugyan valóban emberi törődést akart vásárolni a pénzén, de nem a cigányokét. Számára a cigányok csak az eszköz szerepét töltötték be, akik révén hozzá akart jutni férjhez, gyerekhez, vagyis az általa valóban értékesnek tartott emberi kapcsolatokhoz. Erzsiké nem alakít ki valós emberi kontaktust a cigányokkal, pusztán úgy viszonyul hozzájuk, mint általa megvásárolt eszközökhöz, melyeknek bizonyos funkciókat be kell tölteniük. Ha eszközfunkciójukban eredménytelenek maradnak, akkor Erzsiké megválik tőlük, sőt be is pereli őket. Ennek lehetősége már az üzletkötésben is benne volt, hiszen éppen azért fordult a cigányokhoz, mert tudta, rajtuk számon kérheti az esetleges kudarcot is. így, puszta eszközzé degradálva a cigányok tulajdonképpen ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, mint Erzsiké. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Erzsiké hajlandó kegyet gyakorolni, mikor vágyai beteljesedni látszanak, többé nem törődik azzal, hogy becsapták.

Tragikus jelenség, hogy e szubkulturális régióban a bornírt tudatlanság kitermeli a maga irracionális igényeit, vágyait, s ezek kielégítésének „adekvát” eszközeit is. De mindez a társadalmi valóság szerkezetének abból a sajátosságából adódik, melyet Hankiss Elemér így jellemez Felemás világ című tanulmányában: „Helyzetünk röviden és erősen sarkítva úgy fogalmazható meg, hogy a magas kultúra tekintetében fejlett, a mindennapi kultúra vagy viselkedéskultúra terén fejletlen vagy akár: elmaradott ország vagyunk. S ez az elmaradottság, mindennapi kultúránknak ez a leszakadása ma már olyan mérvű, hogy egyre inkább kerékkötőjévé válik a gazdasági-társadalmi fejlődés egészének is.”

Közhelyszerű megállapítás ma már, hogy az emberi civilizáció fejlődésének üteme napjainkban mennyire felgyorsult. Ez a folyamat azonban társadalmi vetületét tekintve korántsem ellentmondásmentes. Nem pusztán arról van szó, hogy a technikai kultúra robbanásszerű minőségi ugrása már a mindennapi életben is egyre inkább korlátozza az egyén számára a valóság megismerő-értő elsajátításának lehetőségét, de főként arról, hogy ez a civilizációs boom együttjár a társadalmi érintkezési formák átalakulásával a hagyományos értékek felbomlásával is. Azokat — a sajnálatos módon szélesedő — rétegeket, melyek tudati-társadalmi emancipációjuk szintjét tekintve eddig is elmaradottnak számítottak, a fent említett tény méginkább kirekeszti az integráció lehetősé60