Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - MŰVÉSZET - Mátyás Győző: Ready-made avagy a kisiparilag előállított hit tragikomédiája (Moldován Domokos: Rontás és reménység c. filmjéről)

megvalósulása objektív, meghaladhatatlan természeti korlátokba ütközik. Éppen ezért akár logikusnak is mondható, hogy Erzsiké egyszerűen kicselezi a racionális gondolkodást, negligálja a valós, gyakorlati cselekvést, s az irracionalitás szférájába transzponálja megoldási kísérleteit. Ha a valóságos gyakorlaton belül kudarcra van ítélve, akkor fogalmilag kilép ebből a gyakorlatból, és a transzcendencia tartományához folyamodik segítségért. De Erzsikének nemcsak a valósághoz, hanem a hithez való viszonya is deformált. Ő nem a valláshoz fordul, annak ellenére, hogy hivő. Neki saját, eklektikus, házilag összegyúrt zagyva hit áll rendelkezésére, melybe a mágia, a babonaság, s minden olyan misztikum belefér, melyet a tételes vallás száműzött. Ez a konfúzus hit ráadásul keveredik az olcsó, köznapi gondolkodás rutinjával is. Erzsiké szobájának falán olymódon virítanak a szenteskedő feliratok, mint falusi háziasszony konyhájában a főztjét dicsérő falvédők. Udvarában ott díszeleg az az emberi mértéket is túllépő, agyoncico- mázott úr angyala gipszből, egy jól fejlett kerti törpe analogonja. Ágya felett pedig a legnagyobb becsű tárgy, a neoncsövekből készített térdeplő angyal, mely egy gombnyomásra üdvözítő fényt áraszt a szobába.

A köznapi gyakorlat elképesztő sztereotípiái és ízlésficamai ekként profanizálják és sajátos módon szekularizálják Erzsiké egyébként is zavaros hitkódexét. Nem más ez, mint egymáshoz nem illő elemekből összetákolt, kisiparilag előállított hit. De pontosan ez az, ami az ő céljainak leginkább megfelel. Ő nem lelki vigaszt akar, márpedig az ő helyzetét alapul véve a vallás is legfeljebb ennyit kínálhatna neki. Ezért hát Erzsiké megkerüli a vallást is és üzleti kapcsolatra lép a cigányokkal, akikről úgy hiszi, hogy mágikus hatalmuk révén majd teljesítik kívánságait.

Ezen a ponton a ráció koporsójába beüttetik az utolsó szög is, hiszen amit látunk, nem más, minthogy a totális irracionalitás szférájában — mintegy a realitás travesztiája- ként — torz formában reprodukálódnak a valóság dologi viszonyai. A cigányok áruként kínálják fel „tudományukat”, s Erzsiké meg is veszi azt tőlük. Csakhogy a cigányok mint szerződő felek, nem tartják be a megállapodást, s az általános egyenérték, a pénz fejében nem szállítják a kívánt használati értéket. Erzsiké ezért feljelenti őket, gondolván; a bíróság majd igazságot tesz.

Mindez látszatra valóban olyan, mint egy meghiúsult piaci tranzakció, de még gondolni is hátborzongató arra, hogy mi is ebben az „üzletben” az alku tárgya.

Erzsiké már csak azért sem fordulhatott segítségért a valláshoz, mert abban ember és isten olyan, predeterminált hierarchikus viszonyával találta volna szembe magát, amelyet az ő ágáló követelései profán módon megsértettek volna. Ezen túlmenően pedig ne tévesszük szem elől, hogy Erzsiké egy percre sem feledte evilági céljait, ő éppen azért lépett át a transzcendencia birodalmába, mert a valóságos gyakorlatban kívánságait nem tudta beteljesíteni. Ennek ellenére ez nem eszképizmus. Erzsiké ugyanis nem végleg menekül el a valóságból, nála nem arról van szó, hogy ontológiailag reális, s ezért szükségképpen korlátozott létének sivárságát felváltaná a transzcendencia csupán szubjektíve valóságos és éppen ezért korláttalan szférájával. Számára a valóságon túli tartomány nem öncélként tételeződik, melybe gyakorlati létének ellehetetlenülése miatt átléphetne, hanem olyan eszközként, melyet igénybe véve éppen a valóság felett győzedelmeskedhet, és visszailleszkedhet annak mindennapi keretei közé. Márpedig az intézményes vallás nem tűrhet el ilyen majdnem cinikusan praktikus-teleologikus viszonyt, mely a hitet nem csak magáért való és ezért abszolút célnak tekinti, hanem abban profán és manipulálható eszközt is lát.

Erzsiké zagyvalék, kisiparilag gyártott hite viszont megengedi ezt a viszonyt, s csak ez a hit engedi meg, hogy Erzsiké üzletet kössön a cigányokkal, s a házából babona és fekete mágia „modern kori” barlangja váljék. Mindebben persze felfedezhető egy sajá58