Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - MŰVÉSZET - Mátyás Győző: Ready-made avagy a kisiparilag előállított hit tragikomédiája (Moldován Domokos: Rontás és reménység c. filmjéről)
MÁTYÁS GYŐZŐ READY-MADE AVAGY A KISIPARILAG ELŐÁLLÍTOTT HIT TRAGIKOMÉDIÁJA (Moldován Domokos: Rontás és reménység c. filmjéről) I. Pereg a film, s a néző egyre inkább hitetlenkedik. Babonaság, vajákolás, ráolvasás, s mindenféle egyéb mágia a mi felvilágosult korunkban? A néző úgy érzi; átlagpolgári jóhiszeműségét fricskázza ez a film, hiszen ő úgy tudja, hogy az irracionalitás kísérteteit már régen száműztük a múlt egyéb korhadékaival együtt. S most ez a film mintha groteszk módon nyelvet akarna ölteni az alkotásban csak tárgyaival jelzett 80-as évekre. No persze — ugrik be hirtelen az asszociáció — Moldován Domokos filmet csinált a halottlátó asszonyról is. Ő tehát a hiedelemszakértő. De valójában mit is akar ezekkel a filmekkel? II. Első nekibuzdulásunkban kissé felelőtlenül azt válaszolhatnánk, hogy rá akar döbbenteni a valóság bizonyos jelenségeire, fel akarja tárni a realitás alig ismert tényeit. Tagadhatatlan, hogy a Rontás és reménységnek van egy ilyen rétege is, ám ez — s ebben rejlik a film erénye — nem szakítható el az alkotás egészétől. Ha Moldován Domokost rabul ejtette volna az ábrázolt téma pusztán szociologikus érdekessége, az feltétlenül napihírré, tudomásul veendő információvá fokozta volna le a film üzenetét. Ám ezt a buktatót sikerült oly módon elkerülnie, hogy mintegy megszüntetve megőrizte a téma reveláció számba menő önerejét, s így egyrészt megdöbbentő hatást ért el az adott valóságszelet felmutatásával, másrészt ki tudta bontani az abban rejlő általánosabb összefüggéseket is. Mindez annak a sajátos módszernek köszönhető, melyet Moldován Domokos a film készítésekor alkalmazott. A rendező azt sugallja, hogy amit látunk; egy ready-made, hasonlatosan mondjuk Andy Warhol Campbell konzervleves-címkéihez (nyilván nem véletlen, hogy Moldován Domokos Andy Warholnak is ajánlotta filmjét), s ezért a rendező mutatványa csak annyi, hogy a talált tárgyat ontológiailag más szférába transzponálva, direkt módon művészetté változtatja. Vagyis a valóság megtartva önmaga alanyiságát a művészet tárgyává is válik egyben. Moldován tudatosan úgy tesz, mintha csak a szféraváltás zökkenő- mentes megvalósítására ügyelne, mondván, a filmcsinálásnak is megvannak a maga törvényei, melyekhez alkalmazkodni kell, de a valóságanyagon végrehajtott minimális modulációk éppen a matéria érdekében történnek, hogy az, mint a film anyaga is megőrizhesse a valóságban tapasztalható ontikus jegyeit.Úgy tűnik, Moldován mindenben alárendeli magát saját anyagának, hagyja, hogy végbemenjen a realizmus fordított diadala, vagyis mindenkor jaz ábrázolt valóságanyag sajátosságai táruljanak fel, akár az ő szándékai ellenére is. Csakhogy mindemögött érezhető az a hallatlanul fegyelmezett és tudatos rendezői attitűd, mely tudja, hogy az ábrázolni kívánt valóságanyagot csak úgy képes művészileg megeleveníteni, ha hagyja kibomlani annak imma56
