Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - MŰVÉSZET - Buda Ferenc: Múltunk fekete-fehérben
MŰVÉSZET BUDA FERENC MÚLTUNK FEKETE-FEHÉRBEN Ezek a felvételek — Lakatos Vincének a harmincas években készült szo- ciofotói — amit bemutatnak, azt számunkra már kötetnyi tanulmányok betű- és számzuhataga sem pótolhatná hiánytalanul. Szó a szemmel látottat visszaadhatja-e? Leírható-e — szószaporítás nélkül! — például az aratás képe? Ha a nagytotálból kiragadván a fényképezőgép lencséje egy figurára; az első kaszásra célozna csupán, abból is kitelnék egy móriczi Boldog ember. Móricz Zsigmond mellé — többek közt — Nagy Lajos, Veres Péter, Sinka István neve tolakszik elő az időből s az irodalomból. Személy szerint nekem, aki nemzedéktársaimmal együtt ama letűnt világban születtem s első eszméléseim még háború előttiek, a hajdani kisgyerekkor emlékei is visszaköszönnek. így eszembe jut: egyszer ellátogattunk apám szabolcsi szülőfalujába, s ketten az unokatestvéremmel egy ragyogó délután kimentünk a község alatt elterülő kákalepte rétre. „Szedünk majd vadliba- tojást" — biztatott Miklós. Ahogy ott ballagunk verőfénytől ittasan a szity- tyós lapály peremén, egyszer csak riadtan rámszól: „Szaladjunk, Ferkó, jönnek a csendőrök!" Fölkapom a fejem, s valóban: a rét túlfelén, a fasorban ott közeleg a két csendőr lóháton, kakastolluk feketén villog a napsütésben. Zsákmány nélkül, a tilosban járók szorongásával futottunk hazáig. S íme a pontos fénykép arról, aki nem futhatott el: itt áll vigyázzban soványan, arctalanul a két csendőr tekintetének kereszttüzében. Egyikük lova, a szürke, idegesen rázza a fejét. A zablától-e, a legyektől? Vagy csak a szegényszagtól? Micsoda drámai pillanat! Képről lévén szó, azt is hozzátehetném: micsoda kompozíció, ha ez utóbbi fogalom az adott helyzetben nem volna képtelenség. Hisz a fotós csak járt-kelt, résen volt, s olykor — mint e kép esetében is, gondolom — kockáztatott. Járt-kelt? Bizony, jól tudta a járást a homokbuckák, gabonatáblák, nádasok világában, s szemlátomást otthonosan mozgott a kubikosok, parasztok, kismesterek, cigányok között egyaránt. Felvételei így válhattak néprajzi, szociográfiai értelemben hitelessé. A művészi hitel viszont már a szakmai tudás és a tehetség dolga. A tehetségé, amelynek híjával emberi sorsokat megragadni, ábrázolni a legkorszerűbb technika birtokában sem lehetséges. Bármelyik képét örömmel fölraknám szobám falára, Magyarország térképe mellé. Szívemhez legközelebb azonban két tanyasi kisiskolása áll. Sokat próbált, párjával is magányos, törékeny kis alakjuk, arcuk, szedett-vedett gúnyájuk, megindítóan szegényes „tanfelszerelésük" szívet szorító látvány. Előre féltem őket a téltől. Pedig hol van már az a tél! S hol van az, aki e képeket készítette! Eltávozott ő is. Korán, még naplemente előtt. 55
