Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Papp Lajos: Úttörő vers 1981-ből, Dizájn, A művésznő ülepe (versek)
A MŰVÉSZNŐ ÜLEPE ÚJ SZEREPRE KÉSZÜL! az eddigi alakítások alkalmat alig adtak művészi kibontakozásra, mindig ugyanaz és ugyanaz; Boldog izgalomban remeg. Itt a kiugrás pillanata, a nagy lehetőség. Kozmetikushoz jár hetek óta, krémpakolás puhítja a keményebb bőrfelületeket, eltűnnek májfoltok, szeplők, el a ráncok, elektromos tű irtogatja a funkciótlan szőrszálakat, a neves plasztikai sebész eltávolított két szemölcsöt, korrigálta a zsírszövet fehér hegeit, rózsás és üde a két farpofa. Szende leányarc lehetne, ha nem tűnne fel a szemek és az orr hiánya, s persze, a nyílás eltérő anatómiája nem volna zavaró; ám így is egyre kifejezőbb. Beszéd- és énekleckék javítják artikulációját, két óra skálázás zongorakísérettel minden harmadik napon, nehéz verses és prózai szövegek gyakorlása formálja artisztikussá a hangképzést: már tökéletesen süvölti „mitsütszkisszücs" pergeti „azipafaipapnak- fapipájavanteháta”, mormolja „görbebögregör”, feltűnő pöszesége mostanra beszéde bájos színévé szelídült. Egyéni karakter, mondják. Született naiva, kifejező, gazdag mimikával; vannak eszközei öröm és bánat, fájdalom-mámor, gyűlölet és szeretet kifejezésére, képes sírni-kacagni, s mindezt a konvencionális-emberi arc realizmusa nélkül. Valóságos forradalma a mai magyar színjátszásnak! S mennyi munka árán mennyi tükör előtti pózolás, új meg új beállítás, hányféle gyakorlat a különböző szituációkban, fekve-kuporogva-guggolva, hason és hanyatt, szélesre tárt lábakkal, a lélek nyitottságát szimbolizálva, aztán fejen, majd kézállásban, ballábával piros labdát pörgetve, karikákat forgatva a jobbon; utóbb szeretkezés közben is, két ráizzadó, kemény férfitenyérrel, ó , hányszor suttogja-sziszegi „mitsütszkisszücs", de mennyit. ÚJ SZEREPRE KÉSZÜL! ott áll, háttal a nézőtérnek, néma kinyilatkoztatás, a kendőzetlen igazság szava, egészen elől a rivaldában, csak ő, senki más,
