Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰHELY - Zöldi László: G. G. - Az ismeretlen Gaál Gábor
dani. A magánélete, mármint az intimebb magánélete csak később derült ki. Hogy egyáltalán volt-e neki ilyen . . . , hogy is mondjam . .. , kapcsolata nőkkel, arra egyetlen dolgot tudok mondani. Saját szememmel láttam, hogy Dayka Margitnak kezdett udvarolni, aki akkoriban, a húszas évek második felében fiatal, pályakezdő színésznő volt Kolozsvárott. Sokszor láttam őket a Magyar Színház körfolyosóján, ahol dupla ajtók voltak, elég keskeny kis közzel. Egy-egy ilyen közbe állt be, aki a szünetben cigarettázni akart. Oda állt be Gaál Gábor is Dayka Margittal. És minthogy Margitka is elég korpulens volt, hát nem annyira korpulens, hogy megsértsem, inkább csak elől, de mindenesetre nagyon szorongtak ottan. — Gaál Gábor sok viszontagságon ment keresztül, mielőtt megérkezett volna Kolozsvárra. Harmincöt éves korában mennyire volt kiforrott a világnézete? A világnézete mennyire tükröződött közös könyvükben, az 1926-ban megjelentetett Erről van szó lapjain? — Tökéletesen. Ő akkor már levetette azokat a lírai sallangokat, amelyek sokunkkal együtt őt is befonták. Az 1234. számú költőnek nevezte magát, a lírai költeményeket a huszas évek közepére teljesen abbahagyta. Változása kollektivista attitűd volt, ezért az Erről van szó című pamfletnek, amelyet közösen írtunk és adtunk ki, azt a címet is adta, hogy Emberi és társadalmi figyelmeztető. Akkor hirdette meg ezt a programot, amely úgy szól, hogy .. . Megpróbálom pontosan idézni egyik, hozzám intézett leveléből: „Fenébe ezzel a szubjektivizmussal és a lélektani nyavalygásokkal. A Korunkban megírtam és most sem tudok mást ajánlgatni; ne ábrázolgatni tessék, hanem tudatosítani. Tudatosítani helyzeteket és megvilágítani összefüggéseket. Tessék valami céllal élni, valamit akarni, a magánember-írókra nincs semmi szükség. Az ember ott kezdődik, amikor mozgat.” Megismétlem: az ember ott kezdődik, amikor mozgat. Ez a hitvallás — amely egyébként most jelenik meg először nyomtatásban, a Kriterion 655 Gaál Gábor-levelet tartalmazó gyűjteményében sem szerepel, Z. L. — azt jelentette, hogy csak a kollektív szemléletet ismerte el hasznosnak és követendőnek. így, ennek jegyében csoportosította maga köré azt a néhány írót, akik aztán a Korunknak dolgoztak. Hirtelen Dömötör Teréz neve jut eszembe, akitől egy cselédlánytörténetet közölt, az ugyancsak szlovenszkói Sellyéi Józsefé, és még néhányé. Nem soké, mert tulajdonképpen nagyon kevesen voltak. — Gondolja, hogy például a Dömötör Teréz-féle cselédlánytörténet, azért volt érdekes Gaál Gábor számára, mert az ő édesanyja is cselédlány volt? — Ezt, megmondom őszintén, most tudtam meg. Akkoriban azért nem tudtam, mert Gaál Gábor sohasem beszélt a magánéletéről. Tulajdonképpen, minden közvetlensége ellenére is, szfinx volt. S bár a magánembert nem nagyon lehetett kiismerni, úgy vélem, igenis nagy hordereje van annak, ha valaki törvénytelen gyereknek születik. Ha egy megejtett, bárótól vagy gróftól, esetleg gazdatiszttől megejtett cselédlánytól születik. Én itt találom meg Gaál Gábor szocializmusának a csíráját: az ő óriási intellektusával ebből a csírából bontotta ki a marxizmust, leninizmust. És egyáltalán, az ő óriási tudását, marxista filozófiai tudását. Mert ha ez a csíra, ez a mag nem lett volna meg, akkor elképzelhető, hogy Gaál Gábor megmarad expresszionista költőnek, változatlanul együtt menetel Hasencleverrel, Tollerrel, Georg Kaiserrel és Fritz von Unruh- val, ugye? * * * Balogh Edgár (1906, közíró, Kolozsvárott, Rákóczi úti lakásában beszél, archív felvétel, készítette Pomogáts Béla): — Gaál Gábort 1935-ben, Kolozsvárra érkeztemkor a New York kávéházban kerestem föl, ahol az ő híres törzsasztala, a Dumaposta székelt. Igen, ez az a kávéház, ahol annak idején Ady Endre sakkozott Emil Isackal, és Kun Béla volt a kibic. Nos, vártam rá, de nem találtam ott. Végül megjelent egy aranykeretes szemüvegű, nálam alacsonyabb és nagyon bizalmatlanul rámtekintő úr, ez volt Gaál 44
