Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Endlein Erika: „Elemi szálak…”
„Ó istenem! Add,hogy megbetegedjek! Csak egy picit hadd ne legyek robot! De tudom, persze, jó . .., bemegyek, bemegyek ma is. És ígérem hogy szorgalmas, jó kislány leszek ma is... Istenem! Add meg nekem mindennapi jó normámat ma is!” * „Eleinte védekezik az ember automatává válása ellen. Én például sok-sok ismeret- terjesztő könyvvel, nyelvtanulással. A fonónők gyanakodva, ellenségesen figyelték akciómat. Mi ez a flanc kultúrkodás itt??!! És némi sajnálkozással, mert valamikor, valahogy ők is megpróbálták. Be kell vallanom őszintén; most már, most már ... én is csak egy fonónő vagyok, azzá lettem. S már nem érdekes a kitűnő szakmunkás-bizonyítványom s hogy a gépek működési elvétől az elektromos berendezéséig mindent ismerek. Nem számít. A SZABÁLYZAT ÉRTELMÉBEN A MUNKAFOLYAMATOK ELVÉGZÉSÉN KÍVÜL NINCS SZÁMODRA HELY! A SZABÁLYZAT ÉRTELMÉBEN A MUNKAFOLYAMATOK ELVÉGZÉSÉN KÍVÜL A GÉPHEZ NYÚLNI NEM SZABAD! Nna, igen, Meg ahogy azt elképzelik! Ennyire azért mégsem. Leáll a gép, tehát jöhet a ceremóniamester, akarom mondani: gépmester. Fene vigye! Vajon hol alszik, iszik, kefél? Lehet hogy éppen a bálákon nyögdécsel a fekete kontyú, hervadt, de számára még érzéki előmunkásnővel? Vagy valaki másnak fogdossa a fenekét? Az éjszakát ki kell használni jelszóval, több közösülés zajlik, mint beszélgetés. S ha mindezt mégsem teszi, a téli álmában megzavart medve brummogásával cammog elő odújából. Addig a gép meg csak áll, áll . . . így hát addig nyomogatjuk, tologatjuk a gépet, míg beindul, ha beindul. Mert a mi istenünk a norma!, nagybetűvel. S mi híven áldozunk oltárán nap mint nap verejtékünkkel, visszereinkkel, mígnem NORMA isten elégedetten nézhet végig megfélemlített hívői seregén, akik immár megbékélten, indulatok nélkül teszik izzadságszagú száz százalékukat trónusa elé.” * „Egy hete az egyik lányt megskalpolta a nyújtó. És nem segíthettünk. Pillanatok műve volt. A szemünk láttára tépte le fejbőrét. Sikoly és a hajkorona helyén a nyitott, véres fej. Miért tetted vele Gép? Nem szolgált hűségesen? Nem félek tőled, te gép! Rövid a hajam és gyanús vagy nekem, surrogó, mohó hengereiddel!” % „Munkavédelmi ismeretekből egy vetélkedőn Budapest harmadik helyezett lettem. S a szemükbe tudtam hazudni mindent. De azt nem tanultuk meg, azt nem tanították meg velünk, hogy haj és fejbőr nélkül mi a teendő? Hogy hogyan kell elviselni, ha az embert álszent szégyenkezéssel, de annál villámsebesebben elhagyja a vőlegénye? Hogy hogyan járhasson eztán úszni, kirándulni, táncolni? Vagy hogy hogyan viselje a szánakozó pillantásokat, és hogy hogy intézze el magában, hogy lehet, hogy eztán már nem lesz kit ágyába fogadjon, s ha lesz is . . . ott hogyan kell majd nem gondolni rá. S hogy eztán már mindig. És soha többé . . . * „Havonta minőségi ellenőrzést tartanak az oktatók. Bizony, mert nálunk ilyen sokat adnak a minőségre. Havonta egyszer... És mint holmi nebulók, még osztályzatokat is kapunk rá. S miközben szépen, komótosan ötöst kötök nekik, magamban kajánul vigyorgok, mert ilyen csodákat csak az ellenőrzésnek tartok fenn. NORMA istenünket nem a minőség, hanem a mennyiség érdekli. A gépenként és óránként 27
