Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - Kőbányai János: Könnyű testi sértés (elbeszélés)

van igaza, aki meg tudja verni a másikat. És én mindig meg foglak verni. Nehogy a környékre merd tolni a pofád. Féljél erre jönni . ..

Végül a testesebb, zsíros tokagalléros, szintén középkorú asztaltársa, aki idáig szinte szülői büszkeséggel nézte barátja valóban parádés löketeit, gyengéden lefogta a kezeit, s így kérlelte:

— Hagyd már abba, a végén tényleg rádveri a balhét.

— Nem, nem mehetek el így, ne avatkozzon bele — nyögdécselem.

— Hagyd őket, hadd menjenek el — tördeli kezét barátnőm, aki hol nekem, hol nekik könyörög. „Ezt a pasit is meg lehet unni az okoskodásával” — mondja kényeske- dő hangon a helyes arcú, tizennyolc év körüli fiú, a társaság negyedik tagja.

— Ne az én haverommal játssza el a Krisztust. Minek avatkozott bele az életünkbe — sipít fel a „balhétól” tartó, és beadja a gimnáziumi folyosón használatos pofonegyszerű gáncsot (rálépni a lábra és megtaszítani a mellkast).

Mire feltápászkodom, már el is tűntek a száz-százötven főre gyarapodott nézőközönség gyűrűje mögött. Néhány perc múlva megérkezik a kéttagú rendőrjárőr is. Vasárnap nyitvatartó rendelőbe irányítanak, s a személyleírás után elindulnak a Népszínház utcába. Tanúnak csak a barátnőm iratkozik fel.

Mit kellett volna tenni? Mit kell most tenni?

Mentős: — Miért nem szaladt el? Ezek nem ismernek sem istent, sem embert. Ezeknek mondhat akármit, erre képezik ki magukat. Nemrég olyan beteget szállítottam be, akinek tíz méterről a nyakába pöccentették a zsilettpengét. Örüljön, hogy ennyivel megúszta. Igyekezzék nyolc napon túl benn maradni. Akkor súlyos testi sértésnek számít. Mindenképp jelentse fel. Biztosan van a rovásán. Megkapja a maga két- három évét, addig nyugtunk van tőle, mert ha kijön, kezdi élőiről. Nem, mondhat bármit, ezek soha nem változnak meg.

Műtős: — Ha már nem szaladt el, vagy nem tudott —, tudja mit ér a jobb kezén a gipsz? Ha azzal közepesen odacsap — nem gyenge maga —, akkor ott csont törik. Ha nem sikerül elkapni a képét, akkor az ujjait töri szét, és nem tud tovább ütni. Nem egyet hoztak be, akinek gipsszel törték ripityára a fejét. Nem hátrány a törött kéz, bár fennáll a veszélye, hogy újból eltörheti. De egy jó tökön rúgás is megteszi. Ne féljen, a golyóival lett volna elfoglalva, nem magával. Legközelebb így vigyázzon.

Egy jó tanács a szomszéd ágyról: — A Spartacusban önvédelmi tanfolyamot indítottak. Ha kiengedik, feltétlen iratkozzon be.

Nővér: — Nagyon megkedveltelek, szeretnék majd találkozni veled — ha egyszer összejön — a kórház után. Éppen azért, mert jó vagy nálam, valamit el kell mondanom a balhédról . . . Intézetekben nőttem fel. Megtanultam, hogy az élet kemény és meg kell küzdeni érte. Aki erős, az fennmarad, a gyengét pedig eltapossák. Szomorú ez, nem is tetszik, de ettől még így van, és az én tetszésem nem változtat semmin. Ahogy Marx is megírta: „A nagy halak megeszik a kis halakat”. Én kis hal vagyok. Dehogy avatkozom közbe ilyen bunyóba. Hogy bekapjanak, hogy betörjék a pofámat. Nincs elég bajom? Nővérszálláson lakom négy éve. Addig lehetek itt, amíg a munkámra szükség van. Ha le akarok feküdni valakivel, akkor csak a kapualj jut. Nekem ki segít? Akkor miért avatkozzam be olyan dolgokba, amihez semmi közöm? Magamhoz van közöm egyedül, megvethetsz, de legalább van bátorságom kimondani. Más is így van ezzel, csak jár a szája. Arra kell vigyáznom, hogy egészséges legyek, legyen mit egyek, ne keveredjek semmi balhéba, és előbb-utóbb összeszedjek egy férjet, aki kimenekít innen. Szóval azt akarom mondani, hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának. Barátom . . . , az a hülye ott áll, és se fut, se üt. Hát ez a magamfajtának luxus.

Nem megalázkodni .. . örülj, hogy nem ütnek agyon, hogy nem vesznek kajakra. Élni kell, és a kis halak is szeretnének valahogy eléldegélni. Ezek olyan törvények,

19