Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Turai Kamill: Helyszíni jelentés (vers)
ELHALADSZ MELLETTEM Elhaladsz mellettem. Naponta melletted én is elmegyek. Hordunk arcunkon közönyt, szemünkben jég-kereszteket. Homlokunk hómező, jégmező, szélszánkó, szélkorcsolya pálya, ahol körmeszakadt csorda robog, zihál az éhség tüzében fázva. Hajlott termeted — megfigyeltelek — mint a fák magánya. Árnyékod gyűrött jel a falakon, néma egyiptomi ábra. Csak a fagy kísér, csak a tél, hogy keresztre feszítsen. Dérbimbós buzogánnyal letaglóz kapud előtt az isten. Megindulnak s rádlépnek a hegyek, ölébe ránt a tenger, leszel a parttalanság foglya. Az idő már nem ereszt el .. . Mit akarsz hát a közönnyel, s én mit akarok? Térdelnek előttünk barbár éjszakák — legyünk irgalmasok! TÚRÁI KAMILL HELYSZÍNI JELENTÉS nem is tudom hogy élhetünk ebben az irtózatos szélben hajszálon függ az életünk egyszer elszállunk észrevétlen tótágast áll a milliárd gyufa-ember a végtelenben néhány pillanat és a láng a teremtő arcába /ebben 14
