Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Pécsi Gabriella: Parafrázis, Szerelmes vers (versek) - Gál Farkas: Tarlók megsárgult fogsora, Elhaladsz mellettem (versek)
PÉCSI GABRIELLA PARAFRÁZIS (Habere dicor febrim, cum illa me habeat) a láz én vagyok és én vagyok a lázé a lázé vagyok és én vagyok a láz nem tudjátok ti szentek, ti okosak, ti jók, hogy nemrég megüzenték nékem a nádirigók: legyek csak madárijesztő, ők úgysem félnek engem, LESZEK MADÁR-RÉ.MÁLOM függtök madár-kereszten SZERELMES VERS Ablakaink megvakultak. Szavaid árnya szobádban ögyeleg. Itthagyott cigarettád tarkónlő a sötétben. Otthonunk lakássá romlik. Lábujjhegyen járok, zavartan leskelek zárkózott könyveidre. Saját szobám is méreget. A tévé elfelejtett magyarul; németül és szerb-horvátul dadog. Megetetem madarainkat és sírdogálok nekik, meg a tükörnek. GÁL FARKAS TARLÓK HEGSÁRGULT FOGSORA Kaszapengető ifjúság hetykesége, meddig élsz bennem, megkövült emlékeidet miért és meddig kell cipelnem? Tarlók évadja van megint — nyarat őröl növényi fogsor, vadszeder inda gáncsol el s bőrömön izzó sebet horzsol. A Nap fehér vulkánja önt csontos hátamra forró lávát, a pacsirta nem énekel, de hallom szívem dobbanását. A testem lüktet. Minden ér, minden csont, izmom minden szála megtorpan s újra megfeszül újabb, nagyobb próbákra szánva. Agyamban tompa suhogás, fájdalom s remény keveréke, lecsukott szemhéjam mögött éjszaka is ott ring a kéve, keresztek úsznak, szekerek jajgatnak a lóhúgyos porban ... Tarlók megsárgult fogsora közt őrlődöm már holtomiglan. 13
