Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Páskándi Géza: Dévaj mulatság (vers)

Ejnye — gondoltam bosszúsan — így nem tudok rágyújtani a sok dohány mellett!

Leakasztottam hát három kötélnyit az egyik háznál. A leveleket ott nem fűzik föl, mint nálunk, hanem egy kis kacsot hagynak mindegyiken, azzal akasztják őket a kötélre. Ahogy mentem visszafelé, minduntalan leesett néhány levél, úgy szedegettem össze a földről, sajnáltam otthagyni akár csak egyet is.

Amikor visszaértem a többiekhez, persze mind kért a dohányból.

— Nem adok senkinek, — mondtam — mert nem jöttetek velem.

Aztán mégis elkönyörögtek két kötélnyit, én meg a kenyérzsákomba gyömöszöltem a maradékot.

PÁSKÁNDI GÉZA

DÉVA] MULATSÁG

A stílus nosztalgia is. Vágy valami már megélt vagy vélten megélt rend, harmónia iránt. Ám az új rendben is működik a nosztalgia törvénye, akár a végső szerkezetek gyökerében.

Folyó vizéből mohos, békanyálas, korhatag tönk, ahogy emelkedik a part tövén, amerre minden csendesebb, s nagyobb tengerek felé nem sodorja semmi — úgy bukkan föl

épp-most nyugodt szememben valami emlék, hajdan-volt mulatság.

Micsoda zsivaj! Mintha minden hegyes paprika széles e tájról furakodnék oda, hol épp //kot talál. Reng s ráng a bál, a zenebona, hogy azt, mi csíp, mint tetveket kirázzák.

Vagy tűzvészkor látsz ilyet, ha ember, asszony tépi s szórja le

égő szoknyáját, az ujjast s parázsló bőgatyáját. Nézd, hogy mulatnak! A Gyepű, a Sáfár Az-Bűvös-Bájossal táncra kelve!

Hogy’ csöcserészi a Legott a Topánt, míg Karmantyú is friss Pendely alá nyúl.

Odább hajadon piheget

keszkenő-legyezője mögén,

amott meg a Mátka, az Ángyó

egy Inzsellér bókjára pirul,

mint távolabb kopasztott csirke nyárson,

ahogy vörösöd ik

mohó és orcátlan Zsaráttói.

Ám a Lócsiszár se rest e közben, derékon, majd magasba kapja Kasznár Némbérét,

26