Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Páskándi Géza: Dévaj mulatság (vers)
mint kéve villán, a szőke megzilálva, hogy omolhasson — a földet alig várja, zizegve sóhajt rokolyája: surranni már az ágyba. No, de a Tőzsér is pajzánkodik egy-két Kupicává/, s míg nagy-hordó tekintetest felváltja Soproni Akó nagyságos uram a sok Nevendék Pint apró Iccékkel ropja és Meszell/e/, mintha jérce-, csibe-népség süvölvény kakasokkal, kik tükrös vízhez csak azért délcegednek, hogy vizsgálgassák, nő-e a taréj, mint zárt szobában bármely serdülő ahogy kémlel fönt és lent pihét. Egy Pákász ott, mintha békát nyúzatna konyhán — sürgő kezű, szapora szájú lánnyal, majd arra inti: a meredt halat pénzétől sebesebben sikálja. A vér elkölti pénzét, nász piacán dobálja. A Böllér közben viaskodik cubákkal, s amint tárja már most csámcsognak — mintha gyönyör-lesők az ingyen-lakomára. Ám mi tagadás a Kecskedudák s Öhömök elszellenték maguk, ám ezt nem érezheti — akár a költő: a Távolnak nincs szaga — a szomszéd papiakban egy kis káplán, ki zsalu mögül, gyónva-bánva, e poklot görnyedőn élvezi és szánja. Van itt úri nép is! Talpig alabástrom, finnyás grófné: Komtessza Krinolin. Ők kívül állnak, Széptevés nyafog, s mint félig-súnyt szemű szoborcsoportok zordan állnak: Pártütés, Viszály, míg aljanépnek ígyen áll a bál. Tánc s hegedő acélja és kovája, mint száraz taplót, Szebbkeblű Hölgyek bőrét szattyán-pirosra váltja. Nem látni bár, de kostökben dohány s szaruban puskapor szorong, hogy füstölögjön s fúródva célt találjon. A dáridó lengő gyolcsgatyája, korca, hej, kioldaná halovány hölgyek térdkalácsán a titkon incselgő, dévajos Szatyingot, dehát csak úr az úr s az úrnő nemkülönben!
