Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Bistey András: Szibéria melege (dokumentumregény - részlet)
— Mi csinálunk —válaszoltuk —, de nem áll össze. Azt felelte nagy idegesen: — Meg kell próbálni! Megpróbáltuk, de szétdőlt, nem lehetett bevetni a kemencébe. Végül valahonnan sikerült szerezni huszonöt zsák lisztet, azt belekevertük a korpába. így lett azután kenyér, de olyan, mint a sár. A környékről is bejöttek az emberek, mert nem volt kenyerük. Visszaküldték volna őket, de éhesen nem akartak dolgozni. Erre bezárták őket a pékség raktárába, de mi kinyitottuk az ajtót. Kezdett felbomlani a rend. Lázadoztunk, azt mondtuk, hogy ha nem tudnak enni adni, vigyenek el innen, mert így nem lehet dolgozni. Biztattak, hogy majd elszállítanak, de nem ment az olyan gyorsan. Egyre többen maradtak el a munkából, mindenki maga kezdett ennivaló után járni. MENEKÜLÉS Úgy éltünk, mintha a világon semmi sem történt volna. Azt se nagyon tudtuk, hogy Oroszországban mi változott. Annál nagyobb lett az izgalom, amikor híre jött, hogy a barnauli vasút mentén a vörösök közelednek Szemipalatyinszk felé. A fehérek nagy sebesen összehajtották a kirgizeket meg a tatárokat, és sáncokat rakattak velük, azután még a gyermekeket is fölfegyverezték, hogy velük lövetik majd a vörösöket. Egy másik csoport azonban azt javasolta, hogy a magyar hadifoglyokat kell bevetni a vörösök ellen, mivel a kiképzetlen kirgizek és tatárok nem tudják megvédeni a várost. De voltak ismét mások, akik azt mondták, hogy az sem lesz jó, mert akár a fejükbe eresszenek golyót, akár a magyarok kezébe adjanak fegyvert, egyre megy. Lett hát nagy zűrzavar, kavarodás, menekülés. Egy gazdag tatár például az Irtisz túlsó oldalára igyekezett egy láda ezüsttel és más drágaságokkal, de ajég beszakadt, és a folyó mindenestől elnyelte a szánt. Menekültek a tisztek is. Az ezredet, amelyiknek a kenyeret sütöttem, szintén mozgósították. Az a hír járta, hogy átmennek Kínába. Megijedtem, hogy akkor visznek engem is. Darázs József, jó komám, akkor tisztiszolga volt. — A tiszt is készül Kínába — mondta egyszer. — Akkor pedig te is mégy vele. — Én nem! — Csak eredj ki azért az állomásra, de ott bújj el, a tiszted úgyse keres már akkor. Úgy is tett, de még a gazdája kofferjét is elhozta. Mondtam is neki: — Baszd meg, ezt mégse kellett volna! VÖRÖSÖK Nem volt ellenállás. A tisztek elmenekültek, a közkatonák meg nem akartak már harcolni. A vörösök puskalövés nélkül foglalták el a várost. Nagy volt az öröm, az utcákat ujjongó tömeg lepte el. A főtéren rezesbanda játszott. Másnap egy katona jött a pékségbe. — Mi van itt? — Ez pékség — mondtam neki oroszul, bár maga is láthatta. — Te nem orosz vagy? — Magyar vagyok. — Akkor hozzánk tartozol, de ezek kicsodák? 22
