Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Bistey András: Szibéria melege (dokumentumregény - részlet)
Az lett a vége, hogy megittuk mind az öt üveg vodkát. Szerencsére nem lett baj belőle, fiatalok, erősek, egészségesek voltunk, másnapra kijózanodtunk, és ment a munka tovább. FARKASOK A szomszédban lakott egy kirgiz, volt vagy kétezer juha. Télen jó, ha kétszáz megmaradt, a többi elpusztult a hidegtől, meg elhordták a farkasok. Azon a vidéken nem tároltak a jószágoknak télire takarmányt, hanem kihajtották őket a hóra, hogy kaparjanak maguknak ennivalót. De a nagy hóban nem jutottak semmihez, legyengültek és elpusztultak. A farkasok is sok kárt tettek. Magam is láttam egyszer, amint egy farkas beugrott a jószágok közé, kihúzott egyet a nyakánál fogva, és azon nyomban falni kezdte. Hamarosan társa is akadt. LÓTEJ Ennek a kirgiznek volt hat lova, és mind a hatot fejte. Nem győztem csodálni, hogy a lovak milyen türelmesen állták a fejést. Mikor eggyel végzett, a farára csapott, és azt mondta „Kirmende”!. Azután a másiknak a farára ütött, és azt mondta „Gyermen- de!” Először nem tudtam, hogy mit mond, csak később jöttem rá, hogy azt mondta: „Eredj odébb!” meg „Gyere ide!”. Átmentem hozzá egyszer tejért, de megmondtam, hogy ne lótejet adjon, hanem tehéntejet. — Lótejet nem is adnék, —válaszolta — mert az drága. — Miért drága? — Mert jobb, mint a tehéntej. Megsavanyították a lótejet, és kutyabőrből készült kulacsban hordták magukkal. Néha három napig is eléltek vele a pusztában. A marha- és birkahús is olcsóbb volt, mint a lóhús. Amazok fontjáért két rubelt kértek, a lóhús fontja pedig négy rubelbe került. A HÁREM Volt egy tatár szomszédunk is, négy feleséget tartott. Az asszonyok sokszor lestek kifelé, én meg integettem nekik, hogy jöjjenek oda hozzám. Persze nem lehetett, mert az öreg tatár kulccsal bezárta a kaput. így azután mutogattak, hogy ugorjak be a kerítésen. Eljátszottam nekik, hogy a kerítésen nem ugrok be, mert azon a kutya szokott beugrani. Jókat nevettek rajta. Egy kirgiztől, aki oroszul is tudott, megkérdeztem: — Honnan tudják az asszonyok, hogy az öreg éppen melyikükkel akar hálni? — Annak az ágya alá teszi a papucsát, amelyiket kiválasztotta. Arra gondoltam — hiszen fiatal voltam még — hogy jó lehet annak, aki válogathat is a fiatal asszonyok között. Csak azon csodálkoztam, hogy a tatárnak még mindig négy kell, pedig már nagyon kétrét görnyedve járt. KORPAKENYÉR Akkoriban már kezdett fogyni az élelem. A beszerző két hete járt más vidékekre is lisztért, de sehol sem kapott. Vakarta a fejét, hogy most mi lesz. Ott a sok nép, liszt meg semmi, csak két vagon korpa volt a raktárban. — Csináljatok abból kenyeret! 21
