Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (IV. - befejező - rész)

szélin van az asszonynak, az ember meg a lába közé áll, oszt akkor a fegyver mán kinn van, odakapja magáho az asszonynak a lábát a csípőjére, vagy ideveszi a két vállára, oszt akkor megfogja a farmatringját, a farát, oszt odarántja az ember, akkor bemegy neki a kánikuláig. Tudja hun van a kánikula? — A méhibe, mer hát ott van csak igazán meleg. Na, de ezzel a keresztágy lökíssel egyszer megjártam. Fiatal ember vótam még nagyon.de mán megvót a legöregebb fiam, olyan furcsa kis kölyök vöt, hát az isten fenéje gondolta, hogy ez mán tud arrul valamit. Hát lehetett olyan három éves. Na élig az hozzá, hogy egy lovamat vártam, hogy megellik. Megvacsoráltunk, na mondom megyek kifelé az istállóba, feküdjetek lefele. De azír úgy vótam, hogy anyját még megszűröm az ágy szélin. Menni kellett a lúho kifelé, hát nem feküdtem le, csak keresztágyat löktem az asszonynak. Jaj, még csak úgy esett jól igazán. Na, csak azt mondja a kölyök,— menjen innen apám, ne piszkoskodjík! — Híj, az anyja oszt ellökött, kizavartak a házbul.”

„Megpróbálta azt az ember mindenhogy, de a felesígemmel csak rendesen csináltam. Csak egyféleképpen. Csak úgy hogy ráfeküdt az asszonyra az ember, oszt úgy. Vagy pedig, ha esetleg lusta vót felkelni, — dú'csd mán ide a farod! — háturul is lehetett. Úgy kidűtötte a fenekit az asszony, az ember meg odahúzódott, oszt úgy. Hát nem tartott e több ideig, mintha amúgy csinálja. Hát ha elürül is csinálta, nem sokáig tartott az, egy pillanat, míg fiatal az ember, níhány húzás, oszt vígé.”

„Hát mikor még fiatal az ember, még hozzá se értünk a nőhö, még be se ért, mán elokádott. Mer mohos vót. Sietett vele, igyekezett vele, hogy minél hamarabb bedugja, mert még akkor ílet vót benne, eccer—kétszer meghúzta, oszt mán vígé vót. Most vóna jó a jányoknak olyan emberekkel élvezni, aki mondjuk mán ötven—hatvan éves, mer az jól meghuzgájja . . . annak mán több idő kell. Na, de azír fiatalabb korba is az embernek az első fuvar után a második, harmadik az mán jobb vót. Akkor mán az asszony is olyan nedvet eresztett, oszt akkor könnyebben bevette, oszt az ember mán jól meg tudta szotyogtatni benne.”

„Mikor oszt megkaptam a magamét, akkor alászógája, befordultam, oszt aludtam. Hát nem beszílgettünk mink rula. Hát arrul mit kéne beszélgetni, azt csinálni kell, nem diskurálni rúla. Mér, látta mán, hogy csinájja a kakas is. Leszáll a tyukrul, megrázza magát, oszt megy dógára.”

„Hát nem beszílgettünk mink nagyon errűl az asszonnyal. Hát, hogy níz az mán ki, hogy az asszony dirigál ebbe is. A férfi azír férfi, hogy tudja a dógát. Ha a nő is élvezett, akkor neki is jó vót, ez biztos. Akkor ű is szerette, kívánta. A felesig is, ha nem kellett neki, meghagyta, mer próbálta vóna ne hagyni, hát neki mán az asszonyi kötelessíge vót, oszt milyen asszony az amék nem teljesíti a kötelessígit.”

„Attul is függött a, hogy az asszonynak kellett-í, szerette-í az embert, hogy milyen vérű vót, azt se felejcsük el, mer nem egyforma vírűek vótak az asszonyok se. Vót olyan amék kikövetelte. De ez inkább jobban olyan helyen vót meg, ahun valamikíppen muszájbul vette el a férfi a nőt. Mondjuk én is örültem, ha nem kellett az asszonnyal lenni, de én se szeretetbül vettem el, oszt szívesebben vótam más nővel.”

A mai szexuális viselkedési normák ismeretében nagyon meglepő az a kettősség, amely a régi paraszti szerelmi életre oly jellemző volt. Gondoljunk csak a koituszpozí- ciók eltérő voltára, attól függően, hogy kivel közösültek. A testiség, a testi szerelem varázsa csak a múló viszonyokban játszott oly nagy szerepet. A házasságban a szexuális összeillésnek, nemi vonzásnak már nem volt meghatározó szerepe. Hiszen éppen a párválasztásnál, a házasság előtti nemi élet nőkre kirótt tilalma miatt szóba sem került. A paraszti közösség tagjaira „kiosztott” nemi szerepek szerint a férfi természeti szükségletének kielégítése asszonyi kötelesség. Azonban a paráznaság, az élvhajhász, kicsapongó nemi élet bűn, tiltott, szégyellni való. Ezt hagyományozzák tagjaikra a pa62