Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (IV. - befejező - rész)

raszti közösségek. A törvényes asszony, a „tisztességes feleség” szerepével nem egyeztethető össze a „tisztességtelen, gátlás nélküli nemi élet” még a férjjel sem. A törvényes feleség legyen jó gazdasszony, jó anya és hűséges feleség. „A felesig azír nem olyan, mint egy rossz nő, az mán égiszén más, az a rossz nő az csak direkt arra van, hogy ütet mindig dugdosni és dugdosni kéne. Hát az asszony ügyi más egy háziasszony, egy családanya.”

„Mer azír szígyel az ember, mer hiába vót jó azon a nem hagyományos módon csinálni azt, dehát az ember a feleségivei nem csinálhatta, mer az nem vót rá, mer az máskípp vót nevelve. Az asszony, a felesig az másra van, az más, mint egy rossz nő. A felesig a társunk vót, hát azt nem kényszerítettük, hogy úgy disznólkodjon velünk.”

A férfiak fejletlen szerelmi kultúrájával párosuló önzés, valamint a nőkbe belenevelt gátlások miatt a legtöbb nőnek nem jelentett semmiféle élvezetet a közösülés. Több női adatközlő elmondta, hogy ő mindig csodálkozott, mikor terhes lett, mert azt hitte, hogy csak akkor lesz gyerek, ha ő is élvezett. Sok nő csak „úgy” kapta a gyereket és nem kívánatos kötelességnek tartotta a nemi életet.

„Tudja kedves, nekem mán nem kell ember, de nem is kellett soha. Tán még mikor fiatal asszony vótam, akkor még jobban megjárta vóna. De akkor meg beteg vót az uram. Eljött az anyósom, oszt azt mondta, — fijam, te csak ne gavallérkodjál íccaka! — így piszkoskodott az a vín asszony. Utóvígre csak világra hoztam nígy gyermeket, de én azt csak muszájbul hagytam. Olyan vót mindig, mintha egy befőttes üvegbe dugdosta vóna az uram. Nekem nem vót benne semmi örömöm.”

„Megbecsült engem az uram, abba nem vót hiba. De én nem vótam olyan nagy vírű, olyan fejír májú, mint hallottam sok részi asszonytul, hogy szeret összebúni, az urával, nem bánná ha mindig benne gelingélne az ember. Úgy lett vóna jó, ha csak akkor kellett vóna adni az embernek, mikor én is akartam vóna, de muszájbul odatartani az nagyon rossz vót. Meg vót ennek egy másik ódala is: én nagyon jó fogamzó- képes vótam. Az egyik még ki se került a bőcsőbül mán jött a másik, rám oszt ténylegesen rám illett, hogy — teknőre hízik—, mer abba is jutott mindig gyerek. Meg az uramnak olyan furcsa szokása vót, hogy mikor rajtam vót a havibaj, annak akkor mindig nagyon kellettem, aszonta neki ilyenkor mindig jobb, hát olyankor osztán biztos vót, hogy besikerül egy gyerek. Vót is nekem tizenkettő.” (szegényparaszt felesége, sz. 1899.) „Nem törődött az én uram avval, hogy nekem jó-i, vagy kell-i. Mindig azt mondta, minek jöttél akkor fírhe. Meg az is baj vót, hogy az ember mán ríg kiszállt a vígállomáson, mikor én még félútba se vótam. Nekem mindig akkor lett vóna mán jó, mikor neki kiröttyent a bezzeg. De hát nem mertem neki mondani, mer akkor elmondott vóna mindennek, hogy olyan telhetetlen vagyok.”

A közösülés gyakorisága főként vérmérséklettől, kortól és alkalomtól függött. Az alkalmak gyakoriságát nagy mértékben befolyásolta a mezőgazdasági munka szabta életritmus.

„Aki itthon vót, az minden este együtt hálhatott az asszonnyal, oszt meghúzhatta a színáját, ha akarta. Hát mink nem tudtunk szegíny emberek csak egy héten eccer, nagyon jó vót ha kéccer. Különösen nyárba mikor arattunk, hát akkor még ha vót is lehetősig rá, mer kéznél vót az asszony, még akkor se kellett nagyon, mer úgy kiszíjta az erőt az emberbül a munka. Mint a barom, úgy dógoztunk, oszt nem nagyon vót kedvünk az asszony lába közzé bújni. Nem víletlenül mondják, hogy nehíz nappal ökörnek, iccaka bikának lenni, de ez így is van. Télbe ha otthon vótunk, akkor bepótoltuk sokszorosan, akkor jobban ráírtünk, tehetsíge is jobban vót az embernek hozzá.” (szegényparaszt, sz. 1900.)

63