Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (IV. - befejező - rész)
kodni is, háturul akart nekem esni, mint a kutyák ahogy szokták. De én nem lettem rá.” „A koitusz lehetséges formáinak száma áttekinthetetlen és a testi tulajdonságok alapján matematikailag sem számítható ki.” (Dietz—Hesse) „Hát ennek van többféle figurája. Van, aki csak fekve tudja, hát ez nagyon egyhangú. Ráfekszik, a nő meg szíttesped, szíjjel terpeszkedik, az ember meg nyomkodja. Hát ez csak olyan hagyományos. Én a felesígemmel leginkább csak fekve csináltam. Máskíppen nem. Hát azír vót, amikor ű vót felül, én meg alól.” „Lehet azt csinálni állva is, fekve is. De azír csak legjobb vót fekve. Hát biz az én felesígemmel nem lehetett mindenfélekíppen megcsinálni, az nem olyan asszony vót, hogy akárhogy ki lehessík próbálni. Hát így vele leginkább csak fekve vót. Másokkal csináltam állva is. Hát mennyien csinálták állva. Azt mondták, hogy akinek rossz a lába, hogy azír romlott el a lába, mer sokat baszott állva.” „Hát állva főként akkor csinálták, mikor kint a határba intéztík el a dógukat, oszt nem lehetett lefeküdni, mer sáros vót a főd, vagy mikor bálbul hazakísérte a fiú a jányt. Mer nem mindig csapatostul mentek haza a bálbul a jányok. Hát amelyiknek akadt egy kedvire való fiú, oszt lehet, hogy mán próbálta is azt azelőtt, — gyere kísérjél mán haza! — Mán az biztos vót, hogy ott lesz valami. Hát oszt el intéztík az uccán, akkor még nem vót villany. Hát ott csak úgy lehetett állva, mer olyan helyen hova feküdt vóna le, a fődre, a hóra? Meg meglátszott vóna a rokolyáján. Be nem mehettek. A színaboglyába nem lehetett, mer arra is kellett gondolni, hogy hátha kijön az öreg szíjjel nézni. Észre- vettík, hogy nyílt a kisajtó, a jány meg nem ment be. O, nagyon fílni kellett ott. így osztán megcsinálták állva. Én igaz, úgy nem csináltam sose. Hát hogy megy úgy bele, de hát ügyi csak belemegy, mer sokan csinálták állva. A jó isten tudja, én olyan kellemetlen dolognak gondolom úgy. De meg lehet csinálni háturul is, úgy se kell lefeküdni, oszt háturul lehet kényelmesen, erőteljesen. Én ha olyan alkalom vót, hogy nem lehetett fekve, akkor én mindig hátulrul csináltam.” „Én nem próbáltam háturul, pedig azt mondják, ha háturul, akkor egy collal bejjebb megy. Én mikor megtudtam, hogy úgy is lehet azt csinálni, akkor mán felesígem vót, azzal nem lehetett megcsinálni, ezen a téren elmaradott vót az asszony, arra nem lett vóna rá az asszony, hogy nígykézláb ájjík, hogy én úgy csinájjam, más nővel én meg nem foglalkoztam, miután megnősültem.” „Hát játszott az ember egy kicsit mindenféleképpen, mint fiatalság. Leült az ember a székre, ahogy szokott, a nő meg akkor az ölibe ült. De akkor a nőnek kellett dógozni, mer akkor az ember le vót kötve. De annak a nőnek annak mozogni kellett, mer aszongya, — ha nem mozgatod, nem sül el benne. —Tehát ezt mozgatni kellett, hogy elsüljön benne. De ezt felesíggel nem csináltuk, á, csak ilyen bornőkkel lehetett az ilyesmit megtenni. Hát jónak jó az így is, amúgy is, mindenképpen jó az, míg jó, hát most mán nekünk nem jó sehogy se. Mán nekem legalábbis nem jó sehogy se. Hát a felesígemet én is csak úgy csináltam, mint más. Csak lefektettem, oszt supp oda neki, oszt jó el van intézve.” „Lehet azt csinálni lovaglóülísbe is, úgy is lehet. Az ember lefekszik az ágyra, a bicskáját felállítja, az a nő meg szípen keresztül ráül, oszt akkor a nő dogozik. A férfi van alul, a nő meg felül, mintha lovon ülne, oszt lovagol. De ezt csak olyan jányokkal csináltuk, akiket sose tanáltunk osztán többet. Olyan rendesebb asszonnyal, akivel foglalkozott az ember, olyannal nem csinált ilyet.” „Olyan is vót, hogy keresztágyat löktünk az asszonynak, oszt oda a lőccsel. Ezt olyankor csinájja az ember, mikor úgy hirtelen jön rá, vagy nincs ideje, hogy lefeküdjík a nyoszolyára. Hát fekszik például az asszony az ágyon, azt mondja neki az ember — na, fordujjál csak kifelé hé! — Akkor az asszony lába lefelé lóg az ágyrul, a fara meg az ágy 61
