Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)
— Úgy, hogy jobb minőséget is adhat leértékelt áron. — Mennyi egy negyedosztályú árunak az ára, az első osztályúhoz képest? Hány százalék? — A negyedosztályú az pontosan 10 százalék, az első osztályú az 100 százalékos áron van eladva. — Ez aztán árleszállítás. Egyet fizet, tízet kap. Elképzelhető tehát, hogy nekem a meós barátom, megkérem, hogy ugyan tegyél már nekem félre egy darabot, és akkor azt megkapom tizedáron? — Hát előfordulhat. — És az is előfordulhat, hogy azért viszontszívességet kér, vár, kap? — Hát eléggé. Eléggé, hiszen elég nagy az igény. Egy nagy vállalatnál nem nagy ügy ez, havonta húsz-harminc darab leminősített áru elcsúszik. Ilyen címen, vagy olyan okból. — Darabszámra megvan. — Darabszámra megvan. Súlyra is. — Előfordulhat, hogy a meós összejátszik valakivel? — Itt egy hallgatólagos, hagyományosan megszokott módszerről lehet csak szó. Ezt csak leheletfinoman lehet csinálni. — Persze, érzék kell az ilyen leheletfinomságokhoz. Az mit jelent például, hogy ha valakinek papírja van, az negyedosztályú árut vásárolhat? Hogyan, kitől, milyen címen lehet ilyen papírt szerezni? — Joga van a vállalat vezetőjének arra, hogy a dolgozóinak negyedosztályú árut adjon abból az áruból, ami le van értékelve. Ha a vállalat engedélyét a meós megkapja, a meós az árut kiadja. — Mondjuk az igazgatóval jár kártyázni, vagy az igazgatóval jár egy csapatnak szurkolni a sportpályára, az igazgatóval jár teniszezni. Akkor már mindjárt könnyebb a dolga. Könnyebben jut áruhoz. Nem? — Hát természetes. A vezetőkkel való jó kapcsolat, az csak lélektani támogatás, mert a dolgozónak nagyon fontos kérdés, hogy egyrészt árut kapjon, másrészt meg az is fontos, hogy lássa azt, hogy az illető meó-vezető élvezi a bizalmat. — Az illető meós megtalálható embereknek adja el, vagy nem létező emberek, akiknek eladja ezt az árut? — Hát a fiktív neveket nem a meós találja ki. — Hanem? — Hanem akinek gyakorlata van. Hiszen nem kis értékről van szó. És a dolgozók előtt kell csak a fiktív név. Ha valaki esetleg többször vesz, a dolgozó kikezdheti. Miért csak X. Y. juthat hozzá? Mikor tegnap is vitte, múlt héten is vitt. És van olyan munkás, aki meg nem kaphat. Kétévenként egy darabot sem. — Nincs meghatározva, milyen értékhatárig vásárolhat évente egy munkás? — Ez meghatározva nincs. — Pofára megy? — Ez nem jog. Ez adható. De nem kötelező adni. — Ki dönti el, hogy Kovács kap, Kiss meg nem? — Ezt az illető gazdasági vezető. Ez az ő jogköre, és az engedélyt is ő adja. — Akkor itt széles lehetőségek nyílnak az illető gazdasági vezető barátainak. — Aki többször be tud jutni, meg bátrabb is, az természetes, hogy többször kap. — Maradjunk még egy pillanatig a fiktív neveknél. Arra gondolok, hogy ha fiktív név szerepel a bizonylaton, akkor nem lehet visszakeresni. Nem találhatják meg az ellenőrző szervek? — Ezen az engedélyen nincs lakáscím, és egyéb azonosítási adat. Puszta névről van szó. Aki akarja visszakeresi, aki nem akarja, nem keresi vissza. A portán nem firtatják, 53
