Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)
hogy te nem Kovács József vagy, hanem Nagy Károly. Van egy engedély, ehhez van az áru, és lehet vinni. Meg ismerős a portás is, ismerős mindenki. Mert ez egy összeszokott, régi jó társaság. Ez egy jó üzem. Nagy hagyományokkal. — Tehát elképzelhető, hogy a portás is kap ezért a negyedosztályú, 10 százalékos áruból? — Feltétlenül. A kulcspozícióban levő embereknek kapni kell, mert másképp ez a kerék csikorogna. — A folyamat hogy történik? Hogy jut el a meóstól a címzettig az áru? — Ha a meós leértékeli, akkor van áru, van papír. A pénztárban csak ki kell fizetni, becsomagoltatni, és a portán kivinni. Tehát az az egy személy lerendezi, aki az engedélyt megkapta. — Ha kifizette a pénztárban, és ott megkapta a nyugtát a befizetett pénzről, az egyben kiviteli papír is? — Ez egyben kiviteli papír is. Szállítólevél. — Innen már csak a portás van? — A portán átveszi az árut és hazaviszi. — Tehát tulajdonképpen a lépcső így fest: Meós, csomagoló, — a pénztárost nem is kell beavatni? — De, feltétlenül. — Látja, majdnem elrontottam. Sose lesz nekem leértékelt hóbelevancom. Még valamit szeretnék erről tudni. Ahol így egymás szeme előtt történnek a dolgok, hogyan lehetséges mégis, hogy nem veszik észre a többiek? Hogyhogy nem teszik szóvá, hogyhogy nem lep- leződnek le? — Itt egy szabályos üzletről van szó. Mint mindig. És jobb erről nem beszélni, mert akkor még a lehetőségét is kizárja az illető, hogy valaha is hozzájusson ilyen áruhoz. És az az egyszerűbb, hogyha inkább beletörődik az illető a sorsába, vagy inkább ő is elmegy, és kér. — Es ha nem kap? — Nem ajánlatos olyan dolgokba beleszólni, amihez a dolgozó nem ért. — Baja eshet? — Hát esetleg az is. Inkább óvatosak az emberek. — En elnézem a te umbuldádat, hátha majd egyszer te is elnézed az enyémet. — Hát kölcsönös egymásrautaltság, feltétlenül. Kollektív szellem meg egyebek. Ez egy vállalatnál nagyon fontos. — Előfordult-e már, hogy a meós ilyen átminősített akción lebukott? Ilyen kis privát „Centrum Hétfő-n’’? — Erre még nem volt példa, hogy átminősítésen lebuktak. — De volt már maguknál lebukás? Miért? — Ott fiktív szállítólevelek voltak kiállítva. Az is nagyon egyszerű, hogy van egy üres tömb, kiállítja az illető vezető, a portáig kikíséri az árut, az árut elviszik, a papírt visszaveszi, és megsemmisíti. A tőpéldányt is, meg az eredeti példányt is. — Nincsenek sorszámozva? — Sorszámozva van, mint minden nyomtatvány. De a sorszámozás az semmit nem ér, mert nyilvántartásba nincsenek véve a sorszámozott szállítólevelek. És hát a nyomtatványokból rengeteg van. — Hát tulajdonképpen annyit téphetett ki, annyit sztornírozhatott, amennyit akart. — Amennyit akart. — Sok nyomtatvány közt elvész a majd megmondtam, micsoda. De nem mondom meg, mert beszélgetőpartnerem már elmondta, milyen gyárról esett itt szó. — „Összeszokott, régi jó társaság. Ez egy jó üzem. Nagy hagyományokkal.” — Köszönöm. Es mi jellemző a termékeikre? 54
