Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)
— Alkalmasak szobafestésre is. — És ilyen nagy mennyiségben vásároljuk ezt az osztrákoktól, hogy jut is, marad is? — Osztrák import, de itt csomagolják Magyarországon. — Akkor nem csoda, hogy viszik, mint a cukrot. — Volt úgy, hogy egyszerre vettünk húsz dobozzal. — Annyit is lehet? — Lehet. Igen. Húsz dobozzal. Amennyit óhajt. Hát ezek sortatarozások. — Ahány ház, annyi lopás ... * — Kommentár nélkül, szó szerinti idézet egy levélből: Egy kisközség nagynevű gyárának meo-vezetője vagyok. Elismert ember vagyok a gyárban. Sajnos, erősen kopaszodom. Hogy mire vittem? Kérem: A csopaki szőlő berendezve, pincével: 450 000 Lakás, berendezés, garázs stb. 745 000 Kocsi, egyéb felszerelések: 80 000 Takarékban: 300 000 Összesen: 1 575 000 forint. Hogy hogy lettem milliomos? Ha az inkognitómat megőrzik, elmondom. 1962-ben kerültem a gyárba. Mindjárt láttam, hogy az igazgató barátságára nagy szükségem lesz. És meg is találtam hozzá az utat. Először csak egy kis tejföllel kedveskedtem neki. így bejáratos lettem a dirihez. Később megfigyeltem, mikor teniszezik. Partnere lettem én is. A viccein én röhögtem a legnagyobbakat. Többször láttak az igazgatóval, ez lélektanilag jó. Hivatkozhattam is rá. így persze a raktárosok lassan függő viszonyba kerültek. A MEO-vezetői kinevezésem már csak formaság volt. Nem volt nehéz fiktív nevekre leértékelt árut vásárolnom. A főnökeimtől nem sajnáltam a portékát, ők meg a papírt nem sajnálták éntőlem. Mindenki ismer itt mindenkit, a magánéletét is. A lakásom szép, berendezése szintén. Házilagos kivitelezéssel építettem. Sok jó szakember van a gyárban. Nekem segítettek. Aki szerette a munkahelyét és a nívós, szép portékát, az segített. Három napi meló után kijárt neki egy szép, leértékelt darab. A dolgozónak megérte, és nekem is. Ez a világ szép, csak le kell hajolni érte. Tisztelettel: (Teljes név, cím, telefonszám.) — A név és a cím pontos volt. Most a levélíróval folytatott beszélgetésemet hallják. Kilétét nem fedem föl, hangját eltorzítottuk. — Mondja, kérem. Egy nagyvállalat termékeinek minősítésekor mi dönti el, hogy az adott áru első-, másod-, harmad- vagy negyedosztályú? — Kisebb hibával, még a legkisebb hibával is, már nem lehet első osztályúnak minősíteni, mert meg kell őrizni a termékeink becsületét. A legkisebb hibával is le kell minősíteni vagy összetörni. — A meósra van bízva egyszemélyben, ő állapíthatja meg, hogy valamit milyen osztályúnak minősít? — Egyedül és kizárólag a meós. — A meóst ellenőrzi valaki? — Nem. — Tehát elképzelhető, hogy egy meós, amikor megállapítja egy áru minőségét, a maga vagy mások javára umbuldálhat? — Igen. — Hogyan? 52
