Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra VIII. rész)

rab, van négy régi eladóm, ti kaptok 10-et 10-et, van még egy újonc, te kapsz ötöt, majd meglátod, hogy tudsz vele boldogulni.

— így a dolgozó könnyen lemérheti, mennyire becsüli meg őt a munkahelyi vezetőség. Csak össze kell számolni, hány kuplungtárcsát kapott egy év alatt.

— Az eladó, aki kapott 10 darab kuplungtárcsát, mind a tíz darabot külön-külön becsomagolja. Na most megjön egy vevő, kétségbe van esve, és könyökig olajos, koszos, teszem azt ebben a pillanatban vette észre, hogy egy lépést sem tud menni a kocsijával, és akkor könyörög, hogy nagyon kérem asszonyom, most az egyszer próbáljon segíteni rajtam. Az eladó, mivel látja, hogy szegénykém kínlódik, bajban van, felhúzott szemöldökkel, sajnálkozó pillantásokkal végigméri az ügyfelet, „egy kis türelmet, megné- met, megnézem, hátha akad még.”

Hátramegy a raktárba, rágyújt egy cigarettára, vagy elmegy a toalettbe, kirúzsozza magát. Eltelik egy pár perc, a vevő már tudja, hogy itt eredmény lesz, minimum 20 forint borravaló jár. A várakozási idő alatt van ideje kikészíteni a vevőnek a húszast. Az eladó kijön, jó hangosan szól a kollégáinak, hogy „gyerekek, az utolsó tárcsát eladtam.” Hogy lehessen hallani utána a sóhajokat, hogy jaj istenem, én is arra vártam.

Átlagosan tízből hatot tud kiszimatolni, hogy ebből kinéz a húsz—húsz forint. Tehát ha ma volt egy jó napom, akkor 120 forintot kerestem azon felül, amit a maszek hátul az irodában fizetett ki.

— A maszekok azok mit, mennyit, hogyan adnak?

— Volt egy alkalom, amikor hozzám tévedt egy jóember, és közli velem, hogy X áruból kérek húsz darabot, Y-ból negyvenet. Én pedig a körülöttem megismert tapasztalatok alapján, morózusan mondtam, hogy sajnos, uram, elfogyott. Hátratolja a kalapját a jóember és közli velem, hogy úgy látszik, maga még új kislány itt. Szóljon valaki réginek, jöjjön ki az üzletbe. Addig is engedje meg, hogy bemutatkozzam. Nyújtja a kezét. Kezet fogunk és a tenyerembe ragad egy százas. Akkor tudtam meg, hogy az egy rendkívül jónevű maszek. Abban a pillanatban hívatnak az irodába. Hátramegyek, a tenyeremben még mindig ott a százas és közlik velem, hogy akármit kaptál, az nem a tied, mert ez a maszek vevő az Y kolleganőnek a vevője, és mivel ő beteg, a helyettese fogja kiszolgálni. Azonkívül pedig most kb. egy—másfél hétig pofavizitet fogsz tartani a pult mögött, mert aki idejár, annak mindnek megvan az eladója.

— Értem. Tehát az áruismerethez a vevőismeret is hozzátartozik.

— És másfél, két hét után, amikor látták, hogy én ezt már nagyon jól megtanultam, közölték velem, hogy most kb. egy hétig az áruátvételnél feltétlenül ott kell lennem. A polcoknál, az áru berakásánál ugyancsak nagyon kell figyelnem, és a többit majd folyamatosan megtanulom. Tehát megérkezett az első szállítmány, mondjuk Rakamazról. Kiraktuk, besoroltuk. Megérkezett másnap ugyanaz, Torinóból. Mert hát alkatrészek jönnek külföldről is. Na most jön a cédula lényege. Az áru méretre egy. Hogy mi van rápecsételve, rakamazi vagy torinói, azt senki sem nézi. Természetesen, ami import, az lényegesen drágább. Na azt kellett nekem megtanulni, hogy hiába van bármilyen típusú áru, csakis az import árán lehet eladni. Ezt naprakészen adminisztrálni kellett, hogy én eladtam 10 darab ilyen rakamazi árut, de torinói áron adtam el. Ennek a forintkülönbö- zete egy nagyon komoly összeg. Ezt az úgynevezett felcédulázott papírt havonta vagy kéthavonta összeszedte a boltvezető és a hét végén adminisztrálta, tehát kimutatta, hogy a nyolc pult mögötti eladó két hét alatt csinált 15 000 forintot. És most kapcsolódik be az a kérdés, hogy miért fizethet számla nélkül a maszek a raktárban? Azért, mert én már ledolgoztam a távolságot Rakamaz és Torino között, ami sem leltárhiányt, sem ellenőrzési problémát nem okozhat.

Esetleg ezt a minőségi behelyettesítést egy nagyon alapos KERMI-vizsgálat tudná

49