Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Tibor: Építési napló
TÓTH TIBOR ÉPÍTÉSI NAPLÓ Az építési napló fontos és hasznos dokumentum: belőle tudható meg a munka minden mozzanata. Állami építkezéseken a napló vezetése kötelező; magánépítkezéseken nem szokták vezetni. 1980. ÁPRILIS 17. „Harmat Tamás ... -i lakosnak engedélyt adok arra, hogy a mellékelten jóváhagyott helyszínrajzok, műszaki tervek, leírások és erőtani számításoknak megfelelően az ilyen és ilyen számú ingatlanon családi házat építsen. A kivitelezést az O. É. Sz. előírásainak megfelelően ezen engedély jogerőre emelkedése után szabad megkezdeni. A jóváhagyott műszaki tervtől és leírásoktól eltérni csak hatóságom külön engedélye alapján szabad. Határozatom ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül 50 Ft illetékbélyeggel ellátott fellebbezéssel lehet élni.” 1980. MÁJUS 25. A telken még csak a hatalmas meszesgödör jelzi az építkezést. Aki valaha épített már, tudja, hogy az első teendő; leoltani a meszet. Harmat Tamás három délután ásta a gödröt, mely lett vagy húsz köbméteres. Aztán hogy a fuvaros leszállította a darabos meszet, otthon kiadta a parancsot: vasárnap oltás. A nagy oltóláda ott van már a gödör mellett, víz is van a telken, melyet már úgy vettek meg, hogy be volt kötve a városi hálózatba. Víz nélkül nem is lehetne építkezni. Egyelőre a nagymama a gazda, mert a négyszázezer forint, amivel elkezdték az építkezést, az ő házának az ára. Ehhez jön majd a százötvenezer építési kölcsön, amit Tamás kap a vállalatától, meg annak az OTP-lakásnak az ára, amelyben jelenleg laknak. De ezt csak akkor tudják eladni, ha itt már be lehet költözni legalább egy szobába. Hol van az még! Addig először is le kell oltani a meszet. Hárman dolgoznak: Tamás, a felesége, Marika meg a nagymama. Tervszerűen megy minden. A két fiatal belelapátol a ládába egy bizonyos mennyiségű oltatlan meszet, aztán a nagymama megnyitja a csapot, melyből hosszú gumicsövön folyik a víz a ládába, közben Tamás kavargatja a fortyogó, pattogó, sistergő anyagot, és kiabálja az anyósa felé az utasításokat: „Vizet!” „Elég!” „Még egy kicsit!” „Jó!” Marika a lapáttal áll készenlétben, ha meszet kellene még a ládába dobni. Kellő fortyogás és durrogás után a mész lassan megnyugszik és híg masszává válik. Elkészül az első adag. Tamás ünnepélyesen felhúzza a láda kifolyóját, s a mész becsorog a gödörbe. Mindenki boldog. Sokáig nézik a párolgó hófehér meszet, aztán indul a második menet, majd a harmadik, a tizedik. így megy ebédig, aztán estig. Tizenegykor eresztik be az utolsó adagot a gödörbe. Marika tenyere csupa seb. Tamás óvatosan hajol le, s ugyanilyen lassan egyenesedik is ki. A nagymamát hétkor hazaküldték a két gyerekhez. 34
