Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Kőváry E. Péter: Bozse moj, bozse moj! (elbeszélés)

— Megmondhatják neki, hogy pszi kokot a seggébe!

Az öregasszony sírva állt a megroggyant tanya falánál, úgy kérlelte egyszem fiát:

— Csuss! Szinko moj! Nye rob szi nagyobb bajt!

A fiú felcsattant.

— Konye pikula!

7.

A fiatal titkár megállt a járási tanácselnök asztala előtt.

— Sipos elvtársnő kérem, megint egy gyújtogatás. A héten már a harmadik.

A nő felnézett a könyvből.

— Jankó moj, hallottál te már az embrió ...

Belenézett a könyvbe.

— Em ... em-pi-ri-o-kir ... kri-ti-ciz-musról?

A titkár egyik lábáról a másikra állt.

— Egy újabb gyújtogatás!

— Hol?

A titkár hallgatott, a nő türelmetlenkedett.

— Hol, Jancsikám, hol?

A titkár feszengett, de csak kibökte.

— Otthon, Tótmegyeren.

A járási tanács elnöke fölfortyant.

— Fene ho zedo! Hát nem tanulod meg soha, hogy Szlovákmegyer?! Visszamész sofőrnek, ha ilyen hlupi vagy!

— Dobre, dobre Sipos elvtársnő, de mit csinálunk?

Az elnökasszony otthagyta az asztalt. Előrejött.

— Mi semmit, Jankó moj. Majd az illetékesek. Van gyanúsított?

A titkár az olajos padlót nézte. Sipos Dorottya eléje állt, megveregette az arcát.

— Ki vele szépfiú!

— Az égő asztag közelében fogták el.

Az elnökasszony dobbantott.

— Ki volt az?

— Hát ő.

Sipos Dorottyának arcába szökkent a vér.

— Ki az az ő?

— A Bandi.

A nő üvöltött.

— Jebem mi ta! Milyen Bandi?

A titkár reszketett.

— A Vecsernyés.

A fiú már menekült is. Az elnök asszony fél órát föl-alá rohangált szobájában, majd a telefonhoz lépett.

— Kérlek szépen megint egy gyújtogatás ... Szlovákmegyeren ... Értem, akkor addig el is intézzük... jó ... jó ... Szervusz Cserven ... Csordás elvtárs! Elnézést.

Elgondolkozva tette le a hallgatót. Kikiáltott.

— Jancsi!

A fiú megállt a küszöbön. Várt.

— Azonnal hozassa be a vádlottat és hívassa át az ügyészt. Ja és valami harapnivalót is hozathatsz.

20