Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Kőváry E. Péter: Bozse moj, bozse moj! (elbeszélés)
— Mit szeretnél? A nő rákacsintott. — Tudod mit? A fiú elvigyorodott, közelebb jött. — Tudom. A nő a fejére csapott. — Szvinya! Én spéciéi az opekancára gondoltam. — Mákosra? — Naná, majd brinzásra. Eredj már! 8. A tárgyalásról a megyei lap részletes tudósítást tett közzé. A cikkből kiderült, hogy Szlovákmegyeren is levetette álarcát az ellenség. Vecsernyés András egy szlovákmegyeri zsírosparaszt fia már a felszabadulás előtt is az urak jármába szegődött. Testi épségének kockáztatásával fékezte meg Wertheim földbirtokos megvadult lovait, amikor azok a falu utcáján játszadozó gyerekek közé vágtattak. Nem a gyerekeket akarta persze menteni ez a titóistákkal egyhúron pendülő úrfi, hanem az uraság lovait. Üzelmeit a felszabadulás után is folytatta: titkosírást tanult, hogy felajánlhassa szolgálatait a Nyugatnak, majd elsők között lépett az alakuló szlovákmegyeri csoportba, de nem meggyőződésből, hanem azzal a fondorlatos szándékkal, hogy agyafúrt javaslataival megbontsa a dolgozó parasztok szilárd egységét. Családja a beszolgáltatást szabotálta, 100 százaléknál sose teljesítettek többet. Igazi arcát azonban csak a mostani aratáskor mutatta meg Vecsernyés, amikor a tszcs asztagban álló gabonáját fölgyújtotta. A sötétlelkű népellenség elvetemültségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a tú'zhez siető államvédelmisek néhány száz méterre az esettől tartóztatták le, ahol Vecsernyés egy fa alatt a „jól végzett munka” tudatában aludt. Mellette füzetekben titkos jelekkel már a jelentést is megírta megbízóinak, akiknek kiléte felől senkinek nem lehet semmi kétsége. A tegnap délutáni tárgyaláson a nép ítélt. 9. Sipos Dorottya zöld arccal ült a helyén. Vele szemben hárman foglaltak helyet a tárgyaló asztalnál. Fagyos arccal. A középső a helyi lap megelőző napi számát lobogtatta. — Micsoda baromság ez elvtársnő? A kérdezett az orrát piszkálta. A férfi nyelt egyet. — Nem hallotta maga Nagy Imre elvtárs beszédét? Sipos Dorottya kihúzta magát. — Maguk ott fönn beszélnek, mi meg itt lenn az élet-halál harcotvívjukaz ellenséggel. A férfiak egymásra néztek. — Elvtársnő, a kuláklistát eltörölték. A nő állta a beszélő tekintetét. — Attól még a kulák nem bújik ki a bőréből. A férfi megint nyelt egyet. — Elvtársnő megkapta a táviratot? — Milyen táviratot? A férfinak most elállt a lélegzete. — Elvtársnő ne vicceljen! Táviratoztunk, hogy azonnal le kell állítani a Vecsernyésügyet. 21
