Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)

a felügyelet és kevesebb az alkalom. Nem jártak el otthonról messzire dolgozni. A bálokba anyai kísérettel jártak. Házhoz a legények csak akkor mehettek, ha a házasság úgyszólván biztos volt, szentesítve a szülői akarat által. A szív szava helyett a föld szava döntött, s ezt a törvényt apatikus belenyugvással a fiatalok többsége elfogadta. Akik nem, azok sokszor a szexuális kapcsolat következményét, a gyermekáldást próbálták a szülői akarat megváltoztatására felhasználni, nem sok eredménnyel. De erről később.

A szív szavát azonban nem lehetett mindenkinél béklyóba zárni. „Anyám nagyon szigorúan fogott engem meg a jány testvírem is. Mindig mondogatta, hogy a K. fiú való hozzám, azt nízte ki nekem. De ha megláttam mán szaladtam el, olyan puci szája vót, meg olyan tányír kípe, semmi vonzódásom nem vót hozzá. Vót nékem egy szívbéli szeretőm, egy szép sudár legíny, de anyám hallani se akart rúla, mert az apjáéknak csak 10 hód födje vót. Farszomszídok vótunk, mán szóval, hogy a kertünk vígé összeírt az apjáékéval, oszt ha nagy néha sikerült megcsinálni, hogy nem kellett anyámékkal kimenni a tanyára dógozni, akkor mindig tanálkoztunk. De sok hódvilágos szíp iccakát tőtöttünk el. De hiába ídesedtünk össze, csak a K.fiú felesíge lettem. De sose szerettem. Nekem nem vót szerencsém. Az egyik jány cimborám mán jobban járt. Ű is mást szeretett, szegínyebbet, mint akit az anyja akart, oszt hogy viselős lett tűle, az anyjáék gyorsan csak hozzáadták, hogy ne menjen ki a híre a faluba.” (nagygazda felesége, sz. 1896.)

„Vót itt egy nagygazda jány, oszt jóba lett egy szegínyebb fiúval. Oszt mikor a szülei megtudták, gyorsan meg akarták tartani a lakodalmat egy gazdafiúval, akit űk níztek ki. De a jány azt mondta, ű inkább megöli magát, de nem megy ahho fírhe. Az apja meg azt mondta, hogyha így gondolkozik inkább haljon is meg, mint hogy szígyent hozzon rájuk. Oszt a jány ténylegesen megölte magát, marólúgot ivott.” (nagygazda, sz. 1894.)

A legények szexuális élete sokkal intenzívebb volt házasság előtt, mint a lányoké, s ennek más tényezők mellett fő oka: a férfiak eltérő biológiai alkata és a közösség szexuális erkölcsének a férfiak javára megmutatkozó nagyfokú toleranciája. Jelentős részük mégha erős érzelmi kötődéssel udvarolt is valamelyik lánynak már, az első szexuális élményt, tapasztalatot a tőle nemegyszer jóval idősebb menyecskétől vagy özvegyasszonytól szerezte. A fiúk részéről általában termény vagy valamilyen ajándék, ritkább esetben pénz volt ezért az ellenszolgáltatás.

„Rügen vótak olyan menyecskék, akikhe jártak a fiúk, oszt az szabadította fel űket, úgy mondták, szóval hogy az tanította ki űket a pinázásra. De ezek az asszonyok jobban olyanok vótak, akik külön lettek az uroktul, vagy özvegyen maradtak. De azír nem történt meg annyira, mint máma, mer szabad nő vót, ottvót ügyi a kocsmába, meg a kuplerájba, oszt mentek azokho a fiúk.” (középparaszt, sz. 1902.)

„Vót olyan menyecske, hogy egy kila szalonnáír is adott. Például tudok egy asszonyt, szomszídasszonyom vót, oszt a fattyuk észrevettík, hogy egy kicsit félrerúg. Ki szalonnát hozott, ki egy kis tengerit hozott, oszt Bözsi adott. Lehetett ez a nőcselíd olyan harmincéves, a fattyuk meg olyan 16—17 évesek. Ellopták otthonrul a himmi-hummit, oszt vittík neki. A huszas évekbe vót ez. Míg az ura oda nem maradt a háborúba, addig nem vót e’ olyan, csak utána. Hát szegíny is vót eccer, csak azok tettík meg ezt jobban.” (szegényparaszt felesége, sz. 1896.)

„Halja, egyszer én is az ablakon ugrottam ki ingbe, gatyába, mer hazajött a menyecskének az ura. Hát az asszony az anyám lehetett vóna majdnem, dehát mit számított az akkor, örültem, hogy kaptam. Mer hiába vót az emberbe az a kutya ösztön, hogy mán szerette vóna a jányokat meghágni, de mígvalamék ügyesebb nőcseléd nem igazított el bennünket, nem mertünk a jányoktul kérni. Ezt az asszonyt is az egyik legíny cimborám mondta, mer azír csak elhíreltük egymásnak, hogy hun lehet kapni. Ennek a menyecskének is égisz héten odavót az ura, oszt nem tudom, hogy akkor hogy ette haza a fene.

92