Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (II. rész)

Hát az ilyennek csak kellett adni valamit, mer különben hogy kértük vóna a jóra, mikor nem is ösmertük. Én is vittem neki akkor egy félzsák búzát.” (középparaszt, sz. 1900.)

Pénzért vagy terményért tapasztalatot, szexuális élményt szerezni persze csak azok a fiúk tudtak, akiknek volt honnan ellopni a rávalót.

De nemcsak üzleti alapon játszottak szerepet a fiatal fiúk nemi életében a férjes asszonyok, s különösen nem az I. világháború idején, mikor hosszú ideig férj nélkül maradtak.

„Ezerkilencszáztizenkettőbe kint laktunk a tanyán, Ondódon, oszt behíjták a szom- szíd fiatal embert katonának, vót egy családjok is mán. Én meg mint fattyú otthon vó- tam, oszt átjött a fiatalasszony, hogy vett szalmát a lovának, meg a teheninek szecskának, oszt adjanak mán engem oda, hogy segítsek lerakodni. Az ól elibe álltunk a szekérrel, én felmentem a szalma tetejibe, hogy rakom lefele, oszt mondom neki — Eszti né- ném huzgálja mán elfele onnan az ajtóbul! — Gyorsan akartam rakni, mer nagyon hideg szél fútt, oszt fáztam a szekéren. Hát ű meg bassza a késit, mikor odább löktem a szalmát, a villát mindig odatartotta, hogy ne tudjam belökni, huncutkodott. — Esztike néném, ne játszik velem, mer ha lemegyek úgy belevágom a szalmába, hogy ki se látszik belüle! — Megint lököm a szalmát, megint odatartja a villát. Ó, ellöktem a villát, leugrottam, oszt belevágtam a szalmába. Hát én még akkor nem ösmértem a nőcselédet ez is igaz. Hát mit ad az isten, megkapott, magára húzott, oszt elkezdte a nadrágom gombolni kifele. Na de hát, mint fiatal ember rendbe vót, kíszen vótam én. De oszt tudta ű a leves sorját. Hú, drága jó istenem, ű igazított mindent, én nem igazítottam semmit se, nem tudtam én még, hogy mit kell. Ű odatette, ahova kellett, így osztán sikerült. Ótán jártam én hozzá rendesen, mig otthon vótam. Megvártam, hogy lefeküdjenek az öregjeim, az istállón körbeszaladtam, oszt által a szomszídba. Hát ez vót nekem az első szerelmem. Tizennígy-tizenöt éves vótam akkor, az asszony meg húsz. De oszt tizenötbe engem is elszólított a balsors, de csak bejárt hozzám Debrecenbe a kaszárnyába is, csomagot hozott. Hébe-korbaén is kilógtam hozzá. Térdig érő hóba gyalogoltam hozzá kilométereket. Esztike néni jó asszony vót. De azír nem törtínt semmi baj. Nem mertem vóna én azt elmondani szíles Magyarországír egy másiknak, hogy én a szomszíd- asszonnyal jóba vagyok.” (középparaszt, sz. 1897.)

„Hát különösen a háború vígé fele nagyon jó világ jött ránk, megnőtt az értékünk. Mi akkor olyan tizenhét éves, a következő évbe sorköteles legínyek vótunk, oszt az asszonyok képesek vótak a kocsmába utánunk jönni, oszt meghíjtak minket magukhoz, mer éjjelenkint háziösszejöveteleket tartottak nigyen-öten egy csoportba, oszt férfi meg nem vót. Na osztán hajnalig tartott sokszor a mulatozás, meg a dunyházás. Nem vót baja akkor a legényeknek, hogy ki szabadítsa fel.” (szegényparaszt, sz. 1901.)

A fiatalok házasság előtti szexuális életében előfordult a faluban, hogy a szülők is szerepet játszottak partnerként. „Vót egy fiú, mán ment katonának, oszt még akkor is az anyjával hált. Vót férje is ennek az asszonnak, az a furcsa. De osztán nemcsak az ágyba csinálták a fiával, hanem másutt is. A szomszídok rajta is kapták ükét. Az asszony bebújt a kemencébe, a farát meg kívül hagyta. A fia meg hátulrul csinálta az anyját. Hát ezek csak gyenge elmével bírhattak, ha mán ennyire jutottak, pedig amúgy nem lehetett rajtok észrevenni. Ez úgy a harmincas évekbe törtínt itt Újvároson.” (szegényparaszt felesége, sz. 1905.)

„Vót egy család, sokan vótak, oszt az ágyak úgy össze vótak tolva, megtért rajta az égisz család. Az asszony meg úgy csinálta, hogy a fiát maga mellett hálatta, tizenhat éves vót a fiú, oszt ha hajnalba elment az ember dógozni, a fiával fajtalankodtak. Az utolsó gyermek is mán nem a férjítül született, hanem a fiáiul. Az öregasszony, a nagymama mesélte el, mikor egyszer beivott, mer különben az égisz család szeretett inni.” (szegényparaszt felesége, sz. 1900.)

93